Kritizálj másokat!
Az még rendben van, hogy néha hibáztatod magadat, de ha ezt más teszi, akkor összedől a világ. Akkor sündisznóállásba vonulsz, igazolni kezded a viselkedésedet, magyarázkodásba fogsz, másokat okolsz, és elrohansz, de előbb még bevágod magad után az ajtót.
Leggyorsabban úgy lehet másokat megbántani és tönkretenni a kapcsolatainkat, ha kritizálunk. A kritizálás lebénít, idegesít, és provokál.
Ráadásul a legtöbb ember nem tartja felelősnek magát a tetteiért.
Ha már muszáj kritizálni, akkor először dicsérj! “Kisfiam, örülök, hogy rendben van a ruhád, a hajadat is megfésülted, most már csak a cipődet kellene rendbe hozni!” Ez így szebb, nem? (De mutassatok nekem egy anyukát, aki ezt reggel hétkor így adja elő!) Persze, az alapelv ettől még igaz, csak melós a végrehajtás.
Sértődj meg, és napokig (hónapokig) ne állj szóba a másikkal!
Csak a kiegyensúlyozatlan emberek idegesítik fel magukat mások rosszindulatú megjegyzései miatt. Például ha valaki azt mondja neked: “mindenki tudja, hogy csak a pénze miatt mentél hozzá”, akkor mosolyogj, és értsél egyet vele. Bármi is a célja az illetőnek ezzel a mondattal, meg fog lepődni a reakciódon, mert nem azt kapja, amire számít. Nem kell elmagyaráznod neki a belső indítékaidat, és megsértődni is felesleges. Csak engedd el a füled mellett a rosszindulatú megjegyzéseket! A szelektív hallás égi adomány.
Hogy mi a harmadik? Tudd meg a Bízz magadban blogról!
