A tévézés nemcsak haszontalan tespedéssel töltött bambulás lehet, hanem értékes tevékenység is, hiszen ez a médium olcsó, bárki által elérhető forrása az információknak, a kultúrának, a művelődésnek és szórakozásnak egyaránt. Sőt, ma már az internettel összekapcsolt okostévék a kapcsolattartásban, közösségépítésben is hasznunkra lehet.
Ugyanakkor – mint minden az életben – a televízió is “kétélű fegyver”, és ha túlzásba visszük az élvezetét, akkor kifejezetten ártalmas lehet. A gyermekek lelki, szellemi fejlődését a túl sok tévézés torzítja, és – ne áltassuk magunkat – még a felnőttek mentális és fizikai egészségére is rossz hatással van. Fontos tehát, hogy a tévézési szokásokat egészséges mederbe tereljük a családban.
Hiteles példa és szabályok
A legfontosabb és legjobb módszer ehhez a példamutatás. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről, és a nevelést a könnyebbik végén megfogva sokszor papolással, kérleléssel, fenyegetéssel igyekszünk jobb belátásra és az általunk helyesnek vélt viselkedésre rábírni a gyerekeinket. Pedig csak a maga kárán és másokat utánozva tanul a gyerek, minden egyéb módszer már kényszerítés, az erőszak kifinomult vagy éppen nyers formája. Persze az erőszak is lehet egy módszer a nevelésben, de gondolj csak vissza, neked jólesett-e gyerekkorodban, ha így tanítottak? Ugye nem szeretnéd, ha ezt a gyermekednek is át kellene élnie?
A televíziónézés szokásait is úgy taníthatod meg a legsikeresebben a gyermekednek, ha jó példával jársz elöl. Ettől kezdve már csak az a kérdés, te magad milyen szokásokat tartasz helyesnek a tévézés kapcsán, és képes vagy-e magad is betartani azokat.
Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a televíziózás meglehetősen addiktív dolog. A képernyő bárkit megbabonáz, képes magához vonzani felnőttet és gyereket egyaránt, akik aztán észrevétlenül belefeledkeznek a rohanó, villódzó képsorokba. A gyors képváltások, a hangulatot szándékosan hullámzásban tartó, érzelmeket felkorbácsoló dramaturgiai elemek mind azt a célt szolgálják, hogy néző ne álljon fel a képernyő elől. A lélek mérnökei jól ismerik azokat a módszereket, amikkel a tévé a rabjává teheti a nézőt, és ezekkel a hatásokkal szemben egy gyermek teljesen védtelen. Csak úgy lehet elkerülni, hogy szenvedéllyé váljon nála a televíziózás, ha mértékkel nézi a képernyőt. Ergo: korlátokat kell szabunk neki, mert egy gyermek még nem képes az önmérsékletre ilyen kérdésekben.
Iskolás korú gyerekeknél naponta legfeljebb két óra, 3 és 6 év között pedig legfeljebb egy óra, vagy kevesebb az idő, ami még elfogadható, ha tévézéssel töltik. Amikor felállítod a tévénézési szabályokat a családban, ezt is tartsd szem előtt. A hasznos tévézést és ezeket az időkorlátokat kell valahogy ötvözni tehát. Hogy hogyan? Válasszátok ki előre azokat a műsorokat a gyerekeddel, amiket megnézhet, és ezek időtartama ne legyen több, mint a fent javasolt. Ilyen egyszerű.
Trükkök, amikkel kordában tarthatod a tévézést
Persze csak akkor lesz ez ilyen egyszerű, ha már a kezdetektől ilyen elvek szerint engedjük a tévézést a gyermeknek. Ha ezt a módszert, mondjuk, 6 éves korában szeretnéd bevezetni, annak valószínűleg hosszan elhúzódó harc lesz a vége. Azonban vannak ravasz eszközök, amikkel ezt a háborút megnyerheted. Íme, néhány.
Ne tedd a tévét a lakás központi helyére
Ez egy egyszerű, de gyakorlatias módszer. Ha a televízió nem oltárként terpeszkedik a család fő életterének közepén – például a nappaliban a kanapéval szemben –, hanem egy másodrendű helyen, mondjuk egy sarokban a földön, akkor eleve kevesebb figyelem fordul felé. Egyúttal a használata is kényelmetlen lesz. Tudat alatt is sugallja ez a pozicionálás, hogy a tévé nem a legfontosabb dolog az életben. Tegyél a tévé helyett olyan tárgyakat a lakás a központi helyeire amik jobban képviselik az értékrended.
Ne legyen senkinek saját televíziója
Egy családba elég egy televízió. Ha mindenkinek van saját készüléke a szobájában, az megnöveli az esélyét, hogy a családtagok külön-külön elvonuljanak, és a saját műsoraikat nézzék. Viszont ha csak egy TV van, akkor a tévézés közösségi élmény lesz. Ezenkívül egy kiváló lehetőség arra, hogy a testvérek megtanuljanak egymás javára néha lemondani a saját élvezetükről. Ez egyúttal persze azt is jelenti, hogy nemcsak a gyerekeknél, de a te hálószobádban sem lehet külön tévé, hiszen ezzel teljesen hiteltelenné válnának a helyes tévézésre nevelő módszereid. Egyébként is rosszat tesz a pihenésnek és a szerelmi életnek, ha éjszaka villódzik a képernyő.
Válassz körültekintően előfizetést
Olyan televíziós előfizetési csomagot válassz, amiben csak azok a csatornák szerepelnek, amik szerinted nem károsak a gyermeknek. Ha 15 mesecsatorna van a kínálatban, akkor megsokszorozod a kísértést és a gondjaidat is. Egy-két mesecsatornával éppen olyan jól elvan a gyermek, mint egy tucattal, sőt! Ez egy kicsit olyan, mint amikor túl sok a játéka: unott, ideges, válogatós lesz tőle.
Ösztönözd a gyermeked más tevékenységekre
Volt idő, amikor még nem volt tévé, és a gyerekek mégis felnőttek. Vajon mivel töltötték az idejüket akkor? Keress elfoglaltságot a gyerekednek a tévétől távol: játsszatok együtt a szabadban, kiránduljatok, tanítsd, vond be őt a házimunkába, olvassatok együtt könyvet, menjetek állatkertbe, tartsatok háziállatokat, rendezzetek jó nagy gyerekzsúrt! Mindet legalább úgy fogja élvezni, mint a Spongya Bob legújabb epizódját, ha nem jobban, hiszen együtt lehet veled!
Beszélgessetek a műsorokról
Ha azt szeretnéd, hogy felnőtt fejjel is szó szerint válogatós tévénéző legyen a gyermeked, aki nem fogad el kritika nélkül mindent, ami a képernyőről hozzá szól, akkor tévézzetek együtt, és beszélgessetek arról, amit láttok. Engedd, hogy kérdezzen, és ha kérdez, mindig válaszolj neki. Vedd komolyan a véleményét, ne intsd le, és kezeld egyenrangú vitapartnernek. Ezzel hozzájárulsz, hogy erős, kiforrott, saját véleménnyel és nézőponttal bíró fiatal serdüljön belőle, akit nem könnyű befolyásolni és rossz útra vinni.
