Lotti másfél éves önálló akarattal, és 13 saját foggal, ami pedig a legfontosabb: boldog. De mi lesz akkor, ha 14 évesen valahogy nem a fiúk tetszenek majd neki? Vagy nem szeretne tovább szoknyát hordani, hanem inkább farmert és tornacsukát? Mi lesz akkor, ha hiába próbálkozik, nem lesz igazán szerelemes egyik fiú osztálytársába sem, viszont a buszon megtetszik neki egy lány… Először is, remélem, olyan viszonyban leszünk, hogy mer majd beszélni velem, és legalább otthon nem fog szorongani. Hogy a négy fal között megvédjük a világát az nem kérdés, de mi lesz vele a házon kívül?
Mi lesz akkor, ha beleszeret egy lányba, aki viszontszereti, és elmennek randizni, mint minden szerelmespár? Mi lesz akkor, ha később szájon szeretnék csókolni egymást a buszon? És mi lesz akkor, ha gyerekre vágynak, és spermadonor helyett örökbe fogadnának? Vagy ha szeretnének összeházasodni, mint a luxemburgi miniszterelnök és azonos nemű párja?
Vagy csak úgy simán élni… Magyarországon Icunak és Pistinek mindent lehet, csókolózhatnak, akár úgy is, hogy egymás manduláit simogatják, maximum egy-két konzervatívabb néni fog ájuldozni. Sőt Icu és Pisti bármikor összeházasodhat, nagy felhajtással, szép ruhákkal. Örökbe fogadhatnak (mondjuk, nekik sem lesz egyszerű). Randizhatnak, táncolhatnak a bulikban, úszkálhatnak együtt romantikusan a Balatonban. Persze ezek a jogok a meleg párokat is megilletik, csak az önfeledt szórakozás helyett ők némán vagy rosszabb esetben hangosan pfujoló közönséget kapnak. Mert egy ilyen országban élünk.
Hahó, 2015-ben élünk!
Nálunk az az újság, ha valaki a nyilvánosság előtt bejelenti, hogy a saját neméhez vonzódik, hogy egyébként a szakmájában mit tett le az asztalra, az másodrendű dolog. Végtelenül ciki, hogy 2015-ben még mindig hír lehet abból, ha valaki meleg. Sőt, általában úgy írnak róla, hogy másságáról vallott. Mintha ez valami bűnös dolog lenne és vallomást kellene tenniük. Miért nem lehet csak egyszerűen úgy írni, ha már kell róla, hogy XY őszintén beszélt a magánéletéről.
Az bezzeg teljesen normális, hogy valaki négyszer válik, hogy elhagyja a családját, hogy lop, csal hazudik. Az az élethez tartozik. A saját nemükhöz vonzódás viszont valami ördögtől való dolog.
Ijesztő, hogy olyan helyen élünk, ahol nem lehet hangosan kiabálni, hogy te »nőverő szemét«, mert minden érintett azonnal kikéri magának, de »hülye buzizni« bármikor lehet.
Elképesztő. És ezek után sajnos azt kell mondanom, hogy nem szeretném, ha a lányom meleg lenne. Mert nem szeretném, ha lelki vagy a testi épségbe veszélyben forogna csak azért, mert nyíltan vállalja nemi hovatartozását. Pont úgy, ahogy tanítottuk neki. De erről nem én döntök, és szerencsére még van néhány évem addig, ameddig kiderül, hogy férj vagy feleség szeretne lenni. Egyet ígérhetek, ha úgy alakulna, hogy egy nő mellett találja meg a boldogságot, nem lesz az az erő, ami visszatart, ha valaki bántani akarja a lányomat. És nagyon remélem, hogy ezt más szülő is pont ugyanígy látja.
