A Pixarnál persze nem bízták a véletlenre a dolgot és a Fel! című meséért Oscar-díjjal kitüntetett Pete Doctert ültették a rendezői székbe. Szükség is volt a zsenialitásra, ugyanis az Agymanóknak sikerült újabb különleges birodalomba elkalauzolni a nézőket, ami, lássuk be, az álmainkra ácsingózó szörnyek (Szörny Rt.), a fergeteges kalandokba bonyolódó beszélő játékok (Toy Story), vagy épp a konyhát elárasztó, mégis szimpatikus patkányok (L’ecsó) után nem kis teljesítmény.
Az Agymanók ugyanis az emberi agyban, egészen pontosan egy Riley nevű kislány agyában játszódik, főszereplői pedig Riley legfőbb érzelmei, Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor. A “főkolompos” érzelem Derű, ahogy egy gondtalan, külvárosi környezetben és szerető családban élő gyereknél az megszokott. Azonban minden a feje tetejére áll, amikor Riley szülei bejelentik, hogy San Franciscóba költöznek, mivel édesapja ott kapott új munkát. Természetesen a felfordulás a lány érzelmeit is alaposan felkavarja, és Derűnek rengeteg dolga támad, hogy kordában tartsa a többieket, amíg Riley igyekszik megszokni új lakóhelyét és minden ahhoz kapcsolódó külső tényezőt.
Az érzelmek egyébként egy irányítótoronyhoz hasonló kezelőpanel előtt állva befolyásolják a lány – illetve mindenki más – életét is, ez pedig remek lehetőséget teremtett a film készítőinek, hogy a különböző személyiségtípusokat az “irányítóközpontban” zajló történéseken keresztül mutassák be.
A gyerekek számára rendkívül tanulságos lehet látni, hogy az érzelmek, az emlékek és az álmok hogyan működnek és milyen kölcsönhatásban állnak egymással. Ez talán a film egyik legnagyobb erőssége, hogy a teljesen absztrakt fogalmakat képes érthető, de nem felszínes módon ábrázolni. Bizonyára sok szülő harapdálta kétségbeesetten a szája szélét, amikor az érzelmi viharok káoszában próbált rendet tenni gyereke fejében, de elbizonytalanodott, hogy mégis hogyan magyarázzon el a felnőttek számára kézenfekvő, de elvont dolgokat a kicsiknek. Bizonyára sokan lesznek közülük hálásak Pete Docternek és csapatának, amiért elkészítették az Agymanókat. Külön pozitívum, hogy, megannyi korábbi, nagy költségvetésű animációs alkotással ellentétben az Agymanókról nem üvölt, hogy a háttérben egy kisebb játékgyár áll feszült készenlétben, hogy a filmhez kapcsolódó ajándéktárgyakat minden lehetséges csatornán keresztül lenyomja a gyerekek – és ezáltal a pénztárcájukat féltő – szülők torkán.
Ha nyári szórakozást keres a család a hétvégére, az Agymanók megtekintését – főleg a kánikula idején – melegen ajánljuk!
