A kínai Li Li Juan a nyolcvanas években gazdagodott meg ruhaárusításból, melynek nyereségét vasércbányászatba fektette be. Ekkoriban kezdett árva és beteg gyerekeket örökbe fogadni, akiket vagy elhagytak a szüleik, vagy bányabalesetek következtében haltak meg. Az évek során 72 gyereket fogadott örökbe, akiket akkoriban még el is tudott tartani, hiszen a befektetéseiből komoly bevételek folytak be.
2008-ban azonban a városi fejlesztések következtében leállították a bányáját, és így a legfőbb pénzkereseti forrása is elapadt. A nála élő gyerekekről azonban továbbra is gondoskodott úgy, hogy fokozatosan eladta az ingatlanait és az egyéb értéktárgyait. Mostanra azonban mintegy 2 millió jüanos, vagyis közel 88 millió forintos adósságot halmozott fel.
Mindemellett az asszonynál 2011-ben nyirokrákot diagnosztizáltak, ám lemondott a kezelésről, hogy minden idejét és pénzét a gyerekeknek szentelhesse. Bár többen felajánlották már, hogy átvennének tőle néhány gyereket, ez törvényileg nem lehetséges, mivel Li soha nem regisztráltatta hivatalosan nevelőotthonként az otthonát, így nem is adhatja örökbe a nála élő gyerekeket.
A nőnek van egy saját fia is, ám vele megromlott a viszonya, miután a fiú egy balesetben gerincsérülést szenvedett 2004-ben, az anyja azonban nem tudta ápolni őt, mert épp egy vízfejűséggel született árvával foglalkozott akkoriban.
A nehézségek ellenére Li nem adja fel, és ameddig csak az ereje bírja, mindent megtesz a gondozásában élő gyerekekért.
