Nincs még egy ilyen emberi kapcsolatrendszer, ami az évezredek folyamán annyiszor változott volna át, mint a család. A görög isteneknél már jelen van a “vér, ami összeköt”, még ha mai szemmel kicsit bizarrnak is tűnik az ő családi életük. Mert ma már azért nem tartozik a normális fogalmába, ami például Aiszkhülosz: Oreszteia című trilógiájában történik: az apa megöli a lányát, az anya az apát, a fiú az anyát, aztán jönnek a fúriák, és legyilkolnak mindenkit, aki megölte az ő rokonaikat. Tiszta agyrém az egész.
A görög mítoszokban nem nagyon van nyertes, és ha még hozzáadjuk a természetellenes anya-fia viszonyt (Ödipusz-komplexus) és az apa-lánya kavarást (Elektra-komplexus), máris kész az üzenet, ami elkísér minket azóta is Shakespeare-től kezdve egészen a szappanoperákig: senki sincs biztonságban, a saját családjában meg főleg.
fotók: Susan Copich
És mégis…
Annak ellenére, hogy a család fogalmát mindig körbevették tragédiák, lelki sérülések, mérgező szülők, válások, mégis, a legutóbbi felmérések szerint, meglepő módon, az emberek elégedettek a családi életükkel. A The Guardian cikkében olvastam az Organisation for Economic Cooperation and Development nemzetközi tudományos kutatásáról, amiből az derült ki, hogy az angolok a világon az egyik legboldogabb nemzet, már ami a családi kapcsolataikat illeti.
A válaszadók több mint 90 százaléka válaszolta azt, hogy boldog vagy mesésen boldog a családjával. Angliában a házasságok száma 10 év alatt 30 százalékkal nőtt, s ugyancsak egyre inkább növekszik az egynemű házasságok és a többcsaládos háztartások száma is. Ez utóbbi szám 56 százalékkal nőtt egy évtized alatt, azaz rohamosan nő azoknak a családoknak a száma, amelyek közös háztartásba költöznek össze, valószínűleg a költségek csökkentése érdekében.
Ma már két férfinak lehet akár három különböző nőtől is gyermeke, ami szintén vérségi kötelék, és azok a bonyolult családi helyzetek is ide tartoznak, amikor elváltként, különélőként, újraházasodva vagy épp egyedül neveli valaki a gyermekeit.
Ha mindezt jól összekeverjük, akkor egy olyan családmodellt kapunk ma, amit már be sem tudunk határolni,
az pedig biztos, hogy messzebb már nem is járhatnánk a klasszikus családnak nevezett felállástól, ahol anya otthon volt a gyerekekkel, míg apa lapátolta haza a pénzt. Most egy kicsit nehezebb belőni azt, hogy tulajdonképpen milyen az a normális család, ha egyáltalán létezik ilyen.
Tetten érhető a történelem folyamán hét olyan állomás, ami mérföldkőnek számított a család fogalmának alakulásában, abban, hogy most ott tart, ahol. Megjegyzem, szerintem nagyon jó, hogy itt tart, mert nem lehet egyetlen sémát ráhúzni az emberekre, és ez a mostani, kicsit kaotikus családi helyzet pont azt mutatja, végre kezdünk rájönni, hogy ahány ember, annyiféle megoldás létezik, és egyik sem jobb igazából a másiknál. Mindegyik családmodell a feltétel nélküli szeretetre kezdett épülni, aztán valahogy káosz és anarchia vált belőle, csak azért, mert az ember ilyen: nem túl sokáig bír keretek között maradni.
Réges-régtől a viktoriánus korig: DIY család
A családok ebben a korban ott dolgoznak, ahol élnek, az egész egy nagy, kiterjesztett támogató rendszer számukra, ami segít a túlélésben. A házasság leginkább gazdasági összefogás, a lényege, hogy együtt erősebbek, és könnyebben tudnak boldogulni az élet viharai között. A vadházasság és együttélés évszázadokig gyakori a szegényebbek között. A 18. században például esküvő helyett az a szokás, hogy a férfi és a nő egy seprűt ugrik át, tanúk előtt, mielőtt az új otthonukba költöznek.
A családon belül a férfi erős és agresszív, a küzdőtéren a helye, míg a nő a családi tűzhely őrzője, akinek az a feladata, hogy tiszta és erkölcsös maradjon, miközben biztonságos, meleg otthont teremt a család számára. Klasszikus, ám a gazdasági társulás jellege miatt nem túl érzelemdús élet ez a családok számára.
Ötvenes évek: örökkön örökké
A háború utáni években életre kel az a nézet, hogy a család arról szól, hogy a huszonéves feleség és férj – anya otthon, apa eljár dolgozni – együtt él boldogan. A házasságnak halálig kell tartania, mégpedig az esküvő előtti szexet kizárva. A családi élet stabil, konformista.
Ha válásra kerül a sor, az szégyenbélyeget jelent. (Összehasonlításképp: Angliában 1958-ban egy év alatt 22 654 válás volt, míg 2012-ben óránként (!) 13 válást regisztráltak – ez nagyjából ötszörös növekedés.) A családi élet szent és sérthetetlen, tiszteletben kell tartani. A nők egy mondatra várnak egész fiatalkorukban: “Hozzám jössz feleségül?”, mert amint ez elhangzik, az életük máris biztonságban van. Legalábbis akkor még ezt gondolják.
Hatvanas évek: dekadencia és nonkonformizmus
A feminizmus, szabad szerelem és az individualizmus korát éljük, ami óhatatlanul is fenekestül felforgatja az addigi családi életet. Bal oldalon a fehér középosztály feministái, mint Betty Friedan és Ann Oakley szólják le a az aranyketrecben élő nőket, akikkel az a legnagyobb problémájuk, hogy szerintük céltalan az életük, mert nem szólhat csak arról egy nő élete, hogy házimunkázik, anya és közben üres belül. A hippi kommunák pedig egészen új húrokat pengetnek azzal, hogy szerintük a férfinak nem kell megkérnie egy nő kezét ahhoz, hogy bejusson a szoknyája alá.
Hetvenes évek: az ÉN évtizede
1969-től kezdve a válás többé már nem szégyen, nem kell törvény előtt bizonyítani, hogy kinek a hibájából ment tönkre a házasság. Ennek eredményeként a válások száma drasztikusan megugrik, nagy többségben a nők kezdeményezik. Megszületik az egyszülős családmodell, és a harc elkezdődik: a hagyományos apa-anya felállás a jó a gyerekeknek, tehát a család struktúrája számít, vagy a stabilitás és békés együttlét?
Kutatásokkal próbálják bizonyítani, hogy ha a szülők együtt maradnak minden ellenérzésük mellett is, akkor az jó a gyerekeknek. Ha viszont különválnak, akkor mindenképp gyászidőszak következik a gyerek számára. Azonban a válás pártján állók is hallatják a hangjukat, úgyhogy egyre több családon belüli erőszakról és szexuális bántalmazásról szóló történet kerül napvilágra.
Nyolcvanas évek: a gyerekek az elsők
Legalábbis kifelé mindenféleképpen ők kerülnek előtérbe. A nők anyagilag már függetlenekké válnak, egyéni szabadságjogokat vívnak ki maguknak, evvel még inkább felborítják a hagyományos apa keres-anya főz modellt. Nem azért van szükségük a férfira, hogy megvédje és eltartsa őket, és elmúlik az a kényszer is, hogy együtt kell maradni csak azért, mert majd mit szólnak mások, ha válásra kerül a sor. Két kereső van a családban, ezzel pedig az eddigi erőviszonyok tisztázatlanná válnak, nehéz időszakokban így nem egyértelmű, hogy kinek a kezében van a döntés. Már felüti a fejét a vadházasság intézménye, de még nehézkesebb csupán együtt élni, mint házasodni.
Kilencvenes évek: a publikus család
Az eddig szigorúan privát szféra lazul, a család nem csupán magánügy, a gyerekekre már az állami szervek is figyelnek. A dolgozó anyák elítélése is erőre kap, heves viták folynak, hogy árt-e az anyuka a babájának, ha bölcsibe adja, és munkát vállal. A hagyományos család fogalma végképp szertefoszlik azzal, hogy elterjednek a papucs férjek, azonos nemű szülők és a mozaikcsaládok. Normálissá válik, hogy először önmagukat kell helyretenniük a szülőknek ahhoz, hogy a gyerekek jól legyenek. Látszólag a gyerek érdekei elé kerül a szülők érdeke.
Napjainkban: szabályok nélkül
Már nem mondja meg senki, hogyan kell családnak lenni. Spermadonorok gyerekei döbbennek rá felnőtt korukban, hogy nincs apjuk, akit megkereshetnének. Béranyákkal vállalhatnak a párok gyereket, ami után mindenki vakarja a fejét, hogy most akkor tulajdonképpen kinek a gyereke. A családi értékeket mindenkinek saját magának kell kitalálnia, nem kell követnünk vakon az elődeink mintáját. A családok minden fajtáját és formáját láthatjuk magunk körül.
Manapság a legújabb és leggyorsabban növekvő trend az, hogy a hatvan éven felüliek adják be a válókeresetet, közben sokszor teljes időben nevelik az unokáikat, dolgozó gyerekeik helyett. Felnőtt gyerekek költöznek haza a szüleikhez, vagy sosem költöznek el onnan.
Az egésznek pedig egy nagy tanulsága van: minél érettebb fejjel házasodunk és alapítunk családot, annál nagyobb eséllyel élünk majd kiegyensúlyozott családi életet.
