Hogyan szeressünk pelenkázni?

A kamera egy újonnan érkezett háromhetes babára fókuszál, akit pelenkacserével üdvözölnek. A gondozó lágy hangját halljuk, és látjuk a gyengéd érintését. A felirat szerint: “Most fel fogom emelni a lábad. Most beteszem alád a pelenkát.” Minden elmagyarázott cselekvés után megáll néhány pillanatra, így adva időt a babának, hogy az reagáljon, és számítson arra, ami történni fog. Pár perc múlva, miután a gyengéd feladatot befejezte, a gondozó halkan azt súgja a pici, bizalommal teli embernek: “Szerintem jó lesz neked itt.”

A pelenkacserék az intimitásról szólnak. És ahhoz, hogy egy bonyolult, rettegett elvégzendő feladatból egy mindkettőnk számára örömteli élményt varázsoljunk, csak annyit kell tennünk, hogy megváltoztatjuk a nézőpontunkat, hogy értékeljük a pillanatot mint a kettőnk közti kapcsolat szorosabbá fűzésének lehetőségét. Ha eszünkbe jut, hogy le kell lassítanunk, hogy bevonjuk a kicsit, ahelyett, hogy eltereljük a figyelmét, ha a segítségét kérjük, ha gyengéd, “kérő kezeket” használunk a siető, hatékonyak helyett, mind segítségünkre lesz abban, hogy egy hétköznapi feladatból olyan időtöltés legyen, mely mindkettőnknek ad valamit.

Nem lesz mindig könnyű. A totyogók próbára tesznek. És így is kell, hogy legyen! A totyogó megbukott, ha túl könnyűvé teszi az életünket.

A PepitaMami blogon tippeket találsz, hogy hogyan teheted könnyebbé a pelenkázást.