Kiakadtam, nem kicsit. Pedig amióta gyerekeim vannak, egyre kevesebb dolgon lepődök meg.
No, de kezdjük az elején. A Fb-on működő helyi kisgyerekes anyukák beszélgetős csoportjába felvett egy kedves ismerősöm. Nem nagyon szoktam hozzászólni (csak igen ritkán), kérdezgetni főleg nem, mert már rég tisztában vagyok vele, hogy mindenhol van olyan ember, aki mindenkinél mindent jobban tud, és ezt bizony nem is rejti véka alá. Az ilyenektől hidegrázást kapok. Nem azért, mert mindent tudnak, csupán amiatt, hogy mindezt (általában) úgy tálalják, hogy akinek más a véleménye, szinte el is szégyenli magát arra gondolva, hogy hogyan is bírt eddig létezni ebben a tudatban.
A konkrét történet, ami kiverte a biztosítékot, az volt, hogy egy (mit sem sejtő) anyuka megkérdezte (végül is most már belátom, hogy ő volt a hunyó, aki kérdez, annak válaszolnak… ki így, ki úgy…), hogy mit gondolnak a többiek arról, hogy a 9 hónapos babája mellől 4 órában visszamenne dolgozni. Mint utóbb kiderült, az anyuka kicsit depisnek érzi magát, emiatt menne dolgozni. Nem napi szinten, gondolom, hogy a heti óraszámot 2-3 napra összevonva teljesítené. A nyitó kérdésben nem, de később írta, hogy a gyermekre addig a nagymama vigyázna, nem bölcsis lenne, ám addigra már csak úgy hullottak a kövek.
Pl. hogy egy 9 hónapos még annyira kicsi, hogy az anyukája mellett a helye. De volt olyan is, aki kerek perec kijelentette, hogy azzal, hogy valaki gyereket vállalt, azt is vállalta, hogy 3 évig a gyerekkel lesz (ha cigány asszonyok potyognak az égből, akkor is), és a gyereknek kellene mindig az elsőnek lenni stb., stb. Alapvetően nem vitatkoznék azzal, hogy egy 9 hónapos baba még kicsi, és nagy szüksége van az anyukájára, azzal sem, hogy a gyerekvállalásnak vannak nagyon nehéz napjai is, és tán még azzal sem, hogy a gyereket kell az első helyre helyezni.
Igen. Csak nem mindegy, hogy milyen áron… Anyuka a depresszió első jeleit vette észre magán, és változtatni szeretne. Szerintem ez már maga egy hatalmas dolog, hogy felismerte, hogy gond van. Inkább így, mint anyuka bekattanjon…
A teljes cikket a A mi lombikbébink blogon olvashatod!
