A barátok csak az Instagramra, a szerelem a Facebookra, az életük nagy dolgai pedig a Twitterre kellenek. Nincsenek értékek az életükben, pontosabban olyan értékek, amelyek pénzzel nem mérhetőek. Legnagyobb céljuk az életben, hogy minél kiemelkedőbbek legyenek, de nem a tudás, hanem a pénz és a felszínes, ámde annál színesebb külcsín árán. A legmenőbb fotók repülnek fel a nagy közösségi oldalakra, amikre záporoznak a lájkok, az ismerősök elismerő szavai. A szerelmi életük pedig porosabb a sivatagnál is.
Egyik nap még a nagy szerelem, folyik a lamur az üzenőfalon, másik nap pedig egy szappanopera legdrámaibb részének epizódját láthatjuk. Az idősebb generáció pedig fogja a fejét, és aggódva nézi végig, hogy mi lesz ezekből a fiatal felnőttekből.
Én most ténylegesen azokról a fiatalokról beszélek, akik nagyon felszínesen élik az életüket, nem pedig azokról, akik keményen tesznek a jövőjükért. Tényleg istant kapcsolataik vannak, amik ideig-óráig működnek, aztán lehúzzák azt a klotyón. Azt mondják, ők megértik egymást, de mégis miben? Csak vegyük a lányokat. A nagy BFF (legjobb barátok gyengébbek kedvéért) közösségek, akik folyamatosan együtt lógnak, a plázákat róják hatalmas papírtáskákkal a kezükben, a másikban pedig ott a telefon, hogy nehogy valamiről lemaradjanak a nagyvilágból. Szóval ők is váltig állítják, hogy lelki társak, hogy ők igazán megértik egymást. Aztán ha leültetnénk őket, nem tudnának arról mesélni, hogy milyen lelkületű a másik, mit szeret igazán, mik az elvárásai az életben, milyen jövőt képzelt el magának valójában. Azt persze fel tudnák sorolni, hány pár cipője van, melyik a legdrágább ruhadarabja, s melyik a kedvenc make-up szettje. De ez, drágáim, édeskevés!…
A teljes cikket a Demetria blogon találod!
