“Amióta a kicsi köztünk alszik, megszűnt a szexuális életünk”

Bibók Bea | 2015. Augusztus 05.
Közvélemény-kutatást végeztem. Megkérdeztem a környezetemben lévő apukákat, mi a véleményük arról, amikor a kisbaba odaszokik a szülők közé a nászágyba, és ott is marad több éves koráig. Rövid, de velős kérdéssel válaszoltak: "Na és a szexszel mi lesz?"

Tudom, darázsfészekbe nyúlok a témával. Biztosan lesznek anyukák, akiket a téma érzékenysége bántani fog. Lehet, hogy azt gondolják, én biztosan nem szültem gyereket (pedig igen, öt év alatt három kislányt), vagy azt, hogy a “jóanyaságukat” kérdőjelezem meg. Nem erről van szó, csupán egy másik oldaláról szeretném megvilágítani a kérdéskört. A döntést a nevelési irányról minden szülő saját maga hozza meg, de fontos, hogy az információk teljes birtokában tegye ezt.

Szeretőből anyává válni nemcsak játék és mese

A gyermekvállalás a párkapcsolatok életében talán a legnehezebb időszak. Azért, mert a nő-szerető szerep mellé beköltözik az anyaszerep is. Az újdonsült anyáknak sokszor nem egyszerű feladat a két szerep között megtalálni az egyensúlyt.

A minap egy facebookos nyilvános beszélgetés részese voltam. Kismamák beszélgettek arról, hogy ki hogyan alszik a babájával, milyen szokások alakultak ki a babázós hónapokban. Legtöbbjük arról mesélt, hogy szülés után nem volt energiája felkelni a szoptatáshoz, és ott ragadt a kicsi a hálószobában. Volt, aki azt írta, hogy egy betegség alkalmával vették maguk mellé, majd néhány nap elteltével a kicsi tiltakozott, amikor vissza akarták vinni, így ott maradt. Voltak anyukák, akik büszkélkedtek azzal, hogy még a hétéves gyermek is ott alszik közöttük. Kicsit azt éreztem az anyukákat olvasva, mintha az lenne a jó anyaság mércéje, mennyire önfeláldozóak ők.

Ez adta az ötletet, hogy megkérdezzek apákat, ők hogyan állnak ehhez a kérdéshez. Mit mondjak, egyáltalán nem lepett meg a válaszuk.

Szerzőnk Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
 

Apa1: Pszt! Fel fog ébredni!

Nagyon nagy öröm volt számomra látni azt, hogy a felségem szülés után kiteljesedik mint anya. Örömmel szoptatta a mi kicsinket, Blankát. Aztán egy kis idő múlva Blanka a franciaágyunkban landolt, mondván, így kényelmesebb éjszaka babusgatni, amikor felsír, na meg szoptatni is. Kicsit csalódott lettem, amikor hetek múlva sem került vissza Blanka a kiságyába, mert amióta köztünk aludt, egyáltalán nem volt köztünk szex. Mindig az volt az ellenérv, hogy “pszt… fel fog ébredni”..

 

Amikor javasoltam, hogy elalvás után vigyük vissza az ágyába Blankát, akkor Kriszti, a feleségem tiltakozott. Most Blanka másfél éves, és ez idő alatt egy kezemen meg tudom számolni, hányszor éltünk szexuális életet. El vagyok keseredve. A bennem lévő apa ezt tudomásul tudja venni, de a férfi nem.

A férfiak életében a gyermek születése szintén egy új szerepet hoz, ez az apaszerep. Azonban ez nem azt jelenti számukra, hogy a párkapcsolatban megélendő férfiszerepet már nem akarják. Ebből adódik az az elégedetlenség, ami a hosszan elhúzódó “csak a baba a fontos” női hozzáállás esetén élnek meg.

Apa2: Mintha a kicsivel élné meg a párom az érintés örömét

Misike köztünk alszik, amióta megszületett. Zsóka áttanulmányozott mindent, és a kötődő nevelési stílust választottuk. Én is jónak érzem, mert én is nagyon szerettem annak idején bemászni anyuék ágyába, emlékszem az érzésre.

Én is szeretem a babaillatot és azt a meghittséget, amit a mi hármasunk nyújt. Az igaz, hogy most már lassan három éve egy éjszakát sem tudnunk kettesben tölteni a párommal. Nyilván a szex látja kárát, ami igencsak megritkult az én legnagyobb fájdalmamra. Ami még fura, hogy Zsókát ez egyáltalán nem zavarja. Mintha a kicsivel élné meg az érintés örömét, engem már nem cirógat. Sokszor sírom vissza azokat az időket, amikor a szexuális életünk jól működött. Most nagyon hiányzik ez, és idejét sem tudom, mikor reménykedhetek benne, mert Zsóka újabb babát szeretne.

 

Apa3: Semmi testiség nincs köztünk, pedig nagyon vágyom rá

Karina születése óta, már idestova három éve, nincs szex a kapcsolatunkban. Nekem nagyon hiányzik, és azt látom, hogy a cicizés meg a babázás a feleségemet annyira leköti, hogy csakis anyaként funkcionál. Félek attól, hogy ezentúl már csak ez lesz. Csak a kicsiről tudunk majd beszélgetni? Már nem lesz köztünk intimitás?

 Karina még 3 éves kora ellenére is szopik, és a nejem egyszerűen nem akarja elválasztani, engem pedig nem enged magához. Semmi testiség nincs közöttünk, pedig nagyon vágyom rá.

 

 Szerepkonfliktus: anya vagy szexuális lény?

A kismamákat olvasva senki nem írt arról, hogyan oldják meg az együtt alvások során a szexuális életet. Pedig biztosan van követendő példa, jól bevált forgatókönyv arra vonatkozólag, hogyan lehet jól összhangba hozni a babázást és a párkapcsolati igényeket. De sem a jó megoldásokról, sem a szexuális problémákról nem esett szó a facebookos beszélgetés során. Kutatások sora igazolja, hogy mennyire jó a babának az anyai test közelsége. De ezek a kutatások nem szólnak arról, hogy a párok szexuális élete hogyan alakul ezekben a hónapokban, sokszor években, amikor a baba a két szülő között alszik.

Nyilván azzal senki sem dicsekszik egy nyilvános felületen, hogy esetleg a szexuális élet lecsendesedett, netán egyáltalán nem működik ezekben az években. Pedig érdemes lenne erről beszélni, hiszen a párkapcsolat a gyermekvállalás időszakában is fontos, mert két ember, a férfi és a nő szövetsége, ahol a szexnek gyermekek mellett is ugyanúgy helye van, mint a gyermekvállalás előtt.

Nem vagyunk rossz anyák, ha a párunkkal is foglalkozunk

Sok anyuka úgy éli meg az anyaságot, hogy minden idegszálával a kicsi babára fókuszál, és ez így is van rendjén. Ám azt gondolom, ahogy nő a gyermek, szükséges szülőként azt is megtanulni, hogy mindennek megvan a helye és ideje, és azt is, hogy nem vagyunk rossz anyák, ha a magánéletünkkel is foglalkozunk. Jó dolog bújni a kicsivel, de a párunkkal is nagyon jó és fontos dolog meghitten, kettesben együtt lenni, intim helyzetet teremteni azokban az órákban, amikor a kicsi nem igényli a jelenlétet, például alszik.

Az anyukáknak sok esetben lelkiismeret-furdalást okoz, ha adnak maguknak egy kis időt regenerálódásra, vagy ha a párjukkal kettesben romantikáznak. Pedig ez fontos a párkapcsolati elégedettség szempontjából, hiszen ebben az időszakban nagy a veszélye annak, hogy a női szerepek közül a szerető szerep még akkor is háttérben marad, amikor a kicsi kora már nem indokolja ezt. Sok esetben ennek az az oka, hogy a gyermekkel való szoros testi kapcsolat megadja az anyának az intimitás és az érintési szükséglet kielégítését, amit korábban a párjuk cirógatása jelentett számukra. Csakhogy ebben az esetben a férfiak csalódottakká válnak, mert nekik viszont az intimitás és a szexuális élet iránti igényük változatlanul élénk, és természetesen a párjukra vágynak, mint ahogy a fent olvasott apák soraiból is kitűnik.

Kötődés és érintés mindenek felett?

Vannak anyák, akik tudatosan, és vannak olyanok is, akik nem tudományos alapokra helyezve döntenek a kötődő nevelési stílus mellett, akik az állandó testi kontaktust választják. Igen, ez valóban nagyon segíti a babákat, jó érzés nekik az, hogy az anyai test közelsége biztonságot ad. Azonban a kötődés nem kizárólag ennek kapcsán jön létre, más szükséglete is van a babának.

 

Ahhoz, hogy anya és gyermek között mély és biztonságos kötődés alakuljon ki, az anyának reaktívnak kell lennie, tehát mindig a gyermek igényei szerint kell őt kiszolgálni. Ez azt jelenti, hogy sokat kell hozzá beszélni – mindig a korának megfelelően –, valamint reagálni kell a jelzéseire, és értő figyelemmel kísérni őt a fejlődés útján. Meg kell tanítani a kicsinek azt, hogy képes legyen alkalmazkodni – akár ahhoz, hogy anyának és apának egy kis privát időre van szüksége. 

 

Így megtanulja, hogy az anyai jelenlét hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem szereti őt az édesanyja. Az a jó, ha az anya rugalmasan viselkedik, hiszen a gyermekének az iránta tanúsított viselkedés lesz majd a minta. Az állandó együttlét, az állandó testközelség csak az egyik pillére a biztonságos kötődés kialakulásának, mert ezen kívül számtalan módon lehet segíteni azt, hogy a baba kiegyensúlyozott, biztosan kötődő gyermekké váljon, aki tudja kezelni mind a közelséget, mind az anya távollétét.

Kiegyensúlyozott párkapcsolat – kiegyensúlyozott kisgyermekek

Még mielőtt bárki rosszul értelmezné a soraimat, nem arról beszélek, hogy nem fontos az anya és gyermek közötti testi közelség. Csupán arról, hogy

 

fontos megtanítani azt is a gyermekünknek, hogy semmi baj nem történik akkor, ha az anya vagy a szülők egy kicsit önmagukkal is foglalkoznak, a saját igényeikkel. A gyermeknek akkor jó, ha a szülei jól vannak, és a szülők akkor lesznek igazán jól, ha kiegyensúlyozott szexuális életet élnek. Ehhez pedig idő és alkalom, valamint szexuális energiák is kellenek a kapcsolaton belül. A gyermekeknek nagyon jó látni, amikor anya meg apa szeretik egymást, mosolyognak, és érezhetően jól vannak. Ugyanis ez lesz majd az ő mintája, ahogy majd felnőttként élni fogja a saját párkapcsolatát is.

A kiegyensúlyozott kapcsolatnak része a szexuális élet is. Bármennyire nem beszél erről egy pár a gyermeke előtt, a gyermek érzi, látja a nonverbális kommunikációból hogy milyen a szülők viszonya. A csendes feszültség, a hárítások, a “ha nem beszélünk róla, akkor nincs probléma” attitűd szavak nélkül is érezhető számára, pontosan tudja, hogy a két szülő hogyan érzi magát egymással. Éppen ezért talán érdemes arra is odafigyelni jó anyaként, hogy a párunkkal való harmónia se szenvedjen csorbát.

Az együtt alvás pszichoszexuális következményei

Az együtt alvás akár jó dolog is lehet egy bizonyos életkorig. Ám amikor a gyerekek már több évesek, akkor a pszichoszexuális fejlődésükre nézve akár hátrányos is lehet akár mind a két nemű szülő rendszeres testi jelenléte. Minél nagyobb a gyermek, annál markánsabb következményei lehetnek a mindennapi együtt alvásnak.

Amikor a gyermeknek már van testtudata, érdekli a nemisége, akkor a másik test közelsége elindít benne egy “szexuális izgalmat”, amivel a gyermek még nem tud mit kezdeni ebben a korban, csak érzések szintjén van jelen. Viszont felnőttkorban ez a gyermekkori kielégítetlen szexuális vágy domináns lesz. Felnőttek mesélnek arról, hogy az együtt alvás során megélt érzéseket már felnőtt fejjel azonosították be szexuális vágyként. Vágytak arra gyermekként, akivel együtt aludtak, legyen az akár az azonos nemű szülő. Serdülőkorban ennek az élménynek a hatása akár a szexuális orientációban is megnyilvánulhat.

A másik hátrányos következmény, hogy amit akkor, kicsi korban megéltek, azt az érzést keresik újra a szexuális kapcsolatokban. Ez, a pszichoszexuális fejlődés elakadása felnőtt korban infantilis szexualitáshoz vezethet. Ha nem találják, nem kapják meg ugyanazt az érzést felnőttként a kapcsolatukban, akkor azt érzik, nem jó kapcsolatban élnek, maguk sem tudják megmagyarázni azt, hogy miért nem tudnak megállapodni egyikben sem.

A harmadik hátrányos következmény az, amikor a gyermeket zavarja a felnőtt testének közelsége. Furcsán érzi magát, tudja, hogy nem jó, de mégis vonzza valami. Ez az érzés markánsan megmarad zavaró élménynek, és minden szexuális helyzetben aktivizálódik. Ezek a gyerekek felnőtt korban azt érzik, hogy nem tudják elengedni magukat szex közben, valami nagyon blokkolja őket, nem tudják élvezni a szexet. Ez az a blokk, amit gyermekként megtanultak alkalmazni annak érdekében, hogy képesek legyenek a zavaró érzés ellenére is ott maradni a felnőtt testközelségében, ami tulajdonképpen egyszerre vonzotta és taszította őket.

A negyedik, talán legmarkánsabb élmény akkor érheti a gyerekeket, ha a szülők – azt gondolván, alszik a gyermek – szexuális életet élnek. A kicsi gyermek hallja a hangokat, esetleg felébred, és meglátja a szülőket – sokan arról is beszámolnak, hogy emlékeznek a szagokra vagy a hömpölygő mozgásra. Később a kamasz már képes arra, hogy beazonosítsa a történteket, azonban az a rossz érzés, amit gyermekként megélt – a félelemmel vegyes kíváncsiság – fogja uralni a felnőttkori szexualitását. Szexuális helyzetekben a félelem, a kétség, a bűntudat érzése tör rá, amit gyermekként megélt szülei szexuális közelsége mellett.

Mintha egy nagy szürke fátyol lengné körül a szexualitásomat

Anyukámék mellett aludtam mindig. Néhány éves koromban történt, hogy felébredtem, furcsa nyögdécseléseket hallottam. Kinyitottam a sötétben a szemem, azt láttam, hogy apukám anyukámon fekszik, hömpölygő mozgást végez. Nem tudtam mit csinálnak, csak azt éreztem, valami tiltott dolog történik, és bűntudatom volt, amiért meglestem őket. Amikor anyukám észrevette, hogy nézem őket, csak annyit mondott, fordulj a másik oldaladra kicsim, és aludj szépen, és folytatták tovább. De erről sem akkor, sem később nem esett több szó. Később már mindig vártam, hogy csinálják, tudni akartam, mi is történik. Igazán akkor tudtam meg, hogy szeretkeznek, amikor ötödikes koromban egy osztálytársam pornófilmet mutatott, akkor döbbentem rá, hogy a szüleim mellettem mit csináltak. Felnőttként minden szexnél olyat érzek, hogy nem tudom élvezni, mintha egy nagy szürke fátyol lengné körül a szexualitásomat, ami nem engedi azt, hogy élvezzem! – meséli a 35 éves Réka.

A fent leírt folyamatok felnőttkori, nem tudatos szexuális viselkedést eredményeznek, olyan viselkedési mintázatokat, amiket terápiás segítséggel lehet csak megoldani. Miközben minden szülő jót, sőt a legjobbat szeretné gyermekének, aközben – ha ezekre a tényezőkre szülőként nem figyelünk oda – olyan nehéz útravalót adunk gyermekünknek, ami majd felnőttkorában fogja igazán nyomasztani a szexuális életét.

Bibók Bea cikkei az NLCafén:

Exit mobile version