Pár szó vagy mondat, netán egy rosszkor jövő sms, és azonnal cunami által sújtott területté válik az eddig biztonságosnak hitt házasságunk. Ami eddig esetleg csak egy halovány érzés volt, most bizonyossá válik: valamit visszafordíthatatlanul elhibáztunk. Kétségek, félelmek, düh és bosszú érzése, netán az önmarcangolás járja át lelkünket. Vajon hol hibázhattunk ekkorát?
Zsolt és Luca története
A történet viszonylag szokványos. Luca és Zsolt nagy harcot vívtak a szerelmükért megismerkedésük után. Egyik szülő sem volt hajlandó elfogadni a kapcsolatukat. Zsolt otthagyta az egyetemet, mert azt érezte, mást szeretne csinálni, ezért Luca szülei élhetetlen és felelőtlen fiatalembernek tartották őt. Lucát pedig Zsolt szülei hibáztatták, hogy elcsavarta a fiuk fejét, szerintük ez volt az oka annak, hogy nem sikerült Zsoltnak az egyetemet befejeznie. A fiatalok harcoltak egymásért, majd 4 év után összeházasodtak.
Építkeztek, hamarosan két gyermekük született egymás után pár év eltéréssel. Luca feladta szakmáját, otthon maradt a gyerekekkel, Zsolt viszont nagyon sikeres vállalkozóvá vált. Nem voltak egzisztenciális gondjaik, éppen ezért Luca a gyermekek felnövekedése után is otthon maradt, nem vállalt munkát. Látszólag minden rendben haladt az életükben. A gyerekek nőttek, ők ketten vita nélkül, szeretetben éltek. A szex ugyan ritkult és rutinná vált a 15 éves házasság során, de azért még működött. Aztán jött a kegyetlen bizonyosság, Zsoltnak fiatal szeretője van.
“Én feláldoztam magam a családért!”
“Érthetetlen számomra, ami történt. Szeretjük egymást Zsolttal, nem is értem mi történt vele. Biztos vagyok abban, hogy behálózta az a kis perszóna! Az egész életem arról szólt, hogy ő boldoguljon, haladjon a szakmájában, ezért én letettem minden vágyamról! Hatalmas szabadságot kapott, soha nem kérdeztem, hová megy, mikor jön! Bíztam benne, és most ő ezt a bizalmat tönkretette, visszaélt vele! Én rendeztem a gyerekeket, szerveztem a közös programokat, elláttam a háztartást. Sportolok, foglalkozom magammal, csinos vagyok. Tulajdonképpen feláldoztam magam a családért és az ő karrierjéért, és most aztán ez a hála!” – mondja Luca (39 éves).
Luca és Zsolt házasságában semmi látványosan hibás lépés nem történt, mégis elkezdett patológiásan működni a párkapcsolatuk. A házasságot egy fűtési rendszerhez hasonlítanám, amelyben, ha magasabb hőfokra állítjuk a termosztátot, akkor a kazán bekapcsol, ha eléri a kívánt hőmérsékletet, akkor leáll. Tehát a két fél minden cselekedetével és érzésével hat a másikra. Lucáék esetében kialakult egy alá- és fölérendeltségi viszony. Zsolt volt a pénzkereső, Luca volt a mindent megengedő és alárendelődő fél. Bár ez szépnek és nemesnek tűnik, azonban a párkapcsolat dinamikája eszerint módosult, kezdték nem jól érezni magukat kapcsolatukban, amit a tartós párkapcsolat hatásának tudták be.
Azt a felet, aki “elment otthonról” – ez esetben Zsoltot – rengeteg impulzus érte napközben, míg az otthon maradtat – Lucát – nem. Nála a női szerepek közül az anyai szerep erősödött meg, a szeretői szerep csökkent. A férj sokkal inkább látta az anyát a feleségében, mint a nőt, így a kívülről érkező hatások erősebbekké váltak az otthonról érkező hatásokkal szemben. Ráadásul Zsolt biztonságban tudta asszonyát, nem kellett attól félnie, hogy Lucát bárki meghódíthatná – hiszen otthon volt –, nem kellett érte küzdenie. Luca egy védett övezetben tartózkodott évekig, míg Zsolt a “vadászmezőn” nézelődött.
Jól tartja a mondás, a nő csábít, a férfi pedig hódít. De hol marad a férfi részére az inspiráció, amikor hazatér a biztonságos, megszokott környezetbe a sok külső impulzus után, ahol a felesége kiszolgálja, és minden szavát lesi? Ugyan rendkívül kényelmes számára ez a felállás, ám egy idő után unalmas és ingerszegény. Hiszen az otthon már nem minősül vadászmezőnek, sokkal inkább egy jól ismert, biztonságos, bekerített térnek, ahol nincs játékosság, nincs bizonytalanság és nincs izgalom. Nem kell már semmit “megszerezni”, “levadászni”, hiszen ott van karnyújtásnyira.
Mert megérdemlem!
Zsolt életében a szerető felbukkanása “csak” egy szexuális kalandnak indult. Nem szeretett volna semmi mást a kapcsolattól, “csak” szexuális változatosságra vágyott: “Úgy éreztem, hogy megérdemlem. A családot én tartom el, csakis tőlem függ az egész család élete. Elég nagy a felelősség a vállamon, ami jelentős stresszel jár. Ugyan ez a családi munkamegosztás logikusnak tűnt és a döntés is közös volt, mégis azt érzem, Lucának fogalma sincs arról, hogy a kötelezettség és felelősség súlya mennyire nyomja a vállamat. Úgy éreztem, ez a kis kaland nekem kijár, ettől még nem borul föl az életünk. A baj ott kezdődött, hogy egy idő után érzelmi szálak is kialakultak a szeretőmmel, aki egyébként egy független, fiatal lány. Szeretem Lucát, de a szerelem egy sokkal erősebb érzés, ezért költöztem el otthonról egyelőre az anyámékhoz” – mondja Zsolt (42 éves).
Mi történik valójában egy szerető felbukkanásakor?
A házasságban az évek során erős érzelmi szálak alakulnak ki. Jelen van a kötődés, az intimitás és elköteleződés. Amikor egy új kapcsolat bukkan fel a láthatáron – krízis következik be a párkapcsolatban – az mindenképpen egy párkapcsolati zavarra utaló tünet. Fontos tudni, ez azt jelenti, hogy a régi formában nem képes tovább működni a párkapcsolat. Szükséges a változás, ami a krízis velejárója. A külső harmadik megjelenése olyan, mint betegség esetén a láz. Nem a tünetet kell kezelni, hanem – ha mindkét fél motivált – akkor a párkapcsolati működést szükséges normalizálni és optimálissá tenni annak érdekében, hogy mindkét fél jól érezze magát benne. Ehhez külső szakember segítsége szükséges. Abban az esetben, ha a megcsaló fél nem köteleződik el a szerető oldalán – tehát nem szövődnek mély érzelmi szálak –, mindig egyszerűbb a helyzet. Ha azonban már kialakul a kötődés, akkor az illető válaszút elé kerül. Úgy, mint Zsolt.
Se veled, se nélküled!
“Mindennap hazalátogatok, és elvégzem a feladataimat. Luca nem szólhat egy szót sem, nem hanyagolom el sem őt, sem a gyerekeket! Csak utána megyek el a barátnőmhöz” – mondja Zsolt.
A krízis egy változásra sarkalló állapot. Megköveteli a pártól, hogy valamit másként csináljanak, változtassanak. Az elköltözés is egy ilyen változás, de önmagában nem elegendő. Ilyenkor mindkét félnek érdemes változtatnia, méghozzá úgy, hogy saját maga a legkevésbé sérüljön, ne váljék alárendeltté a kialakult helyzetben. Sok esetben a korábban kialakult kötődés miatt az elköltözött fél naponta hazajár a családjához, beszélget a feleségével és a gyerekekkel, és próbál úgy tenni – megnyugtatni a lelkiismeretét –, mintha mi sem történt volna. Legalábbis a rárótt feladatok terén. Aztán elmegy az újdonsült szerelméhez, és örömködik. Ajándékot visz, programot csinálnak, szeretkeznek. Jól látható, hogy igazi változás nem történik ebben az esetben egyik fél életében sem, mindössze legalizálódik az örömforrás, és megjelenik a csalódottság, becsapottság érzése és a fájdalom.
“Úgy teszek, ahogy neki jó!”
“Mindennap vártam Zsoltot, amikor nem jött, kétségbe estem. Vissza akartam kapni, ezért igyekeztem mindent úgy tenni, ahogy neki a legjobb! Még azt is képes voltam elfogadni az óriási fájdalom ellenére, hogy rendszeresen együtt van a szeretőjével” – meséli Luca.
Ebben az esetben Luca gyakorlatilag aláír egy néma szerződést arra vonatkozóan, hogy Zsolt bármikor hazamehet, megnyugtathatja a lelkiismeretét, és aztán felhőtlenül élvezheti az életet a szeretőjével. Így elkerülhetetlen, hogy az új kapcsolatban is érzelmi kötelékek alakuljanak ki, megindul az elkötelezettség kialakulásának folyamata.
Az önérdek érvényesítése
A megoldás kulcsa abban rejlik, hogy a pár mindkét tagjának ki kell jelölnie a határokat. Le kell fektetni, kinek mi az elfogadható. Egyenrangúságra kell törekedni ebben a szituációban is! Nagy hiba, ha az otthon maradt feleség asszisztál ahhoz, hogy alárendelt legyen ebben a helyzetben. Már csak azért is, mert a krízist az egyenrangúság hiánya okozta. Lehet, hogy egy markánsabb döntés – például: ne találkozzanak – nehéznek tűnik, de csakis ebben a helyzetben tudja mindkét fél megtapasztalni azt, hogy mit jelentenek egymás számára.
Ebben a szituációban az is nyilvánvalóvá válik, hogy az újdonsült kapcsolat mennyire működőképes akkor, ha nincs mögötte egy biztonságot nyújtó bázis – a család –, ahová bármikor vissza lehet menni. A döntés eredményét az határozza meg, hogy melyik kapcsolatban milyen erősek az érzelmi szálak, mekkora az elköteleződés mértéke, és milyen a szexuális kapcsolat, illetve az intimitás.
A párkapcsolat olyan, mint a közgazdaságtan. Az adok és kapok egyenlege határozza meg az eredményt. Ha nem adom meg a páromnak azt, hogy küzdhessen értem, ha nem adom meg azt, hogy hiányozhassak neki, ha nem jelölök ki határokat, ha nem vagyok képes a saját érdekeimért kiállni, akkor kevésbé leszek izgalmas a párom számára, és a veszteség borítékolható.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
