9 éve vagyok a cégnél. 5 évet asszisztensmenedzseri pozícióban, ami mellett tanultam, és aktívan mentorokat kerestem.
Aztán jött az első baba. A terhesség utolsó 5 hónapjában a regionális trénerek koordinátora lettem, mert a cég számára nem volt gond, hogy ez egy rövid távú pozíció lesz. Addig is átadtam a tudásom másoknak, és megterveztük az előttünk álló év programját.
10 hónap kihagyás után visszaálltam munkába úgy, hogy közben második gyermekemet vártam. Az elkövetkező fél évben pedig üzletvezetői előléptetést kaptam. Mert a főnököm és a cég bízott bennem és képességeimben. Az utolsó két hónapban saját üzletet kaptam, mely fizetésemeléssel is járt, valamint utazási pótlékkal. Igen, majd két órát töltöttem naponta utazással emiatt, de megoldható volt, és én örültem a lehetőségnek, hisz ezért dolgoztam az elmúlt 5 évben.
Anyaságim megkezdése után 4 hónappal levelet kaptam, amiben az előző fél évet értékelték ki. És akkor jött a bomba, hogy ismét fizetésemelést kaptam, mert a cég úgy gondolta, hogy értékelik annyira hozzájárulásomat, hogy a jelenleg is aktív munkaviszonyban lévőkkel egy vonalban én is megkapom az eddigi legnagyobb fizetésemelésemet.
Meglepődtem, megörültem, elöntött a hála. Pontosan azért, mert olyan könnyű lett volna nekik félreállítani, és ignorálni, hisz ilyenkor vagyunk mi, nők a legsebezhetőbbek. De nem ezt tették. A cég egyik mottója, hogy: Nem azt kell választani, ami könnyű, hanem ami helyes!
Számomra ezzel bebizonyították, hogy nem csak üres szavakról van szó. Félreértés ne essék, hibák történnek, nem egy tökéletes munkahelyről van szó, de nem is a legrosszabbról.
Így is lehet. És miért ne lehetne? Nem kell ellehetetleníteni a kisgyermekes és várandós nőket. Ugyanúgy lehet őket kezelni, mint bárki mást. Nem lesznek kevésbé alkalmasak a munkavégzésre, nem fognak kevésbé érteni a szakkörükhöz, nem lesznek kiszámíthatatlanok. Igen, vannak munkahelyen kívüli kötelezettségeik, melyek elsőbbséget élveznek, de ettől még teljes értékű alkalmazottak maradnak. Hisz egy kis rugalmasságért és emberségért cserébe kemény munkát és lojalitást várhat az alkalmazó.
Mert nekünk, ha lehet még fontosabb, hogy jól teljesítsünk, hogy biztos megélhetésünk legyen, hogy stabilitást nyújtsunk családunknak (a férfiakkal egyetemben).
Mint mondtam: Így is lehet! Vagy inkább: Így kéne!
Bloggerünk azt is bevallotta, hogy, amíg nem volt gyereke, ő sem értette az anyák helyzetét a munkahelyen. A Világszemle blogon elolvashatod, hogyan gondolkodott akkor.
