A szex jó és fontos dolog a párkapcsolatban akkor, ha odaadó, önfeledt és szenvedélyes. Ha két ember kívánja egymást, akkor nincsenek lehetetlen helyzetek, nincs elutasítás, mert olyan szenvedély és vágy uralkodik a két ember között, amire azt mondjuk: “Levakarni sem lehet őket egymásról!”. Fontos dolog, hogy legyen a párkapcsolatban egy olyan potenciál, hogy még a fáradtság ellenére is képesek legyenek a párok egymást tűzbe hozni és vágyat ébreszteni egymásban. A hárítás egy olyan jelenség, amikor a hárító fél nem képes bevallani a párjának és magának sem, hogy problémák vannak, ehelyett homokba dugja a fejét. Ezt az állapotot csakis egy pillanatnyi helyzetnek érzi, úgy gondolja, majd holnap más lesz minden. Aztán holnap sem lesz másként, meg azután sem, sőt egyre rosszabbá válik a helyzet.
| Szerzőnk Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek. |
“Szex nélkül, elutasítottan nem érzem férfinek magam!”
Általában ez úgy zajlik, hogy először a nő maga sem tudja, hogy hárít. A párja kezdeményez, ám ő azt érzi, hogy feszültté válik a szexuális kezdeményezés hatására. Sok esetben akár még kötélnek is állhat és egy “Na jó, a kedvéért megteszem” gondolattal szeretkezésre is adhatja a fejét. Mivel azonban a szex nem társadalmi munka, hosszú távon ez ilyen formán nem tud működni. A szexben fontos, hogy a két fél azt érezze hosszú távon, hogy az “adok” és a “kapok” egyensúlyban van, mert ha nem ezt érzi, akkor jön a “társadalmi munka” érzése. Később a szexuális közeledés keltette feszültségnek a nő okot tulajdonít, azt gondolja, hogy a rengeteg tennivaló, a háztartási munka az, ami őt zavarja, fárasztja. Meg is magyarázza magának, hogy ő attól lesz jó nő, jó feleség vagy jó családanya, ha a háziasszonyi kötelességét maradéktalanul ellátja. Majd a házimunkára vagy a fáradtságra hivatkozva elutasítóan viselkedik férjével, aki csalódottan és sértődötten félrevonul, leül a tévé elé, vagy magányosan elmegy kerékpározni egyet. A feszültség nőttön-nő a kapcsolatban. Igazán kínossá már akkor válik a dolog, amikor hetek, hónapok telnek el szex nélkül. Ilyenkor már a pár az eszével tudja, hogy ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellene, de lépéseket megtenni nagyon nehéz ez ügyben.
Házimunka rogyásig
Péter mesél erről, aki 39 éves, és kilenc éve párkapcsolatban él a 36 éves Rózával. Ők mondják el, hogyan élik meg ugyanazt a helyzetet. Van két szép kislányuk, hat- és négyévesek.
“Egy ideje azt érzem, hogy Róza gyakran keres üres kifogásokat, amikor szexuálisan közeledem. Ideges lesz, és hatalmas intenzitással elkezd takarítani, azt érzem, hirtelen minden más feladat nagyobb hangsúlyt kap az életünkben, mint kellene. Róza kipakol minden szekrényt, pedig rend van mindenhol. Hetente többször törli le a port a bútorokról. Pedig engem ez nem tesz boldoggá, sőt azt érzem, hogy ez egy ürügy arra, hogy ne kelljen velem szeretkeznie. Utána hullafáradt lesz és a fáradtságára hivatkozva behull az ágyba mellém. Próbáltam már hétvégén reggel ébredés előtt közeledni, próbáltam elrabolni, kettesben eltöltött romantikus estét szerveztem neki. Azt is próbáltam, hogy leveszek néhány dolgot a válláról. Sokat segítek a gyerekek körül, szívesen megyek a lányaimmal ide-oda, hogy kicsit pihenni tudjon Róza. Ennek ellenére nem javult a helyzet. Nagyon becsapottnak érzem magam, mert én hetente többször kívánom meg Rózát, de az már jónak számít, ha havonta egyszer rá tudom venni őt a szexre. Azt is kínkeservesen. Én nem csupán a kielégülésre vágyom, hanem Rózára, neki szeretnék örömet szerezni. Úgy, mint régen. Ez nem megy, és azt érzem, mint férfi nem érek semmit” – mondja Péter csalódottan.
“Azt hiszem, amióta gyerekek vannak, nekem nem a szex az első, és ezt Péter nem érti meg. Igen, van dolgom, vannak kötelezettségeim, és hullafáradt vagyok estére. Kinek van kedve így szeretkezni? Egyszerűen nem kívánom. Sajnálom Pétert, de jó lenne, ha megértené, hogy nem megy. Biztosan dühös rám, de nem érdekel, nekem elsők a gyerekek meg a feladataim. Nem tehetem meg, hogy nem tartok rendet. A szemem sülne ki, ha egy szomszéd átjönne, és nem lenne ragyogó tisztaság. Egész hétvégén a gyerekek után pakolok, hogy ne legyenek szét a játékok, közben főzök, persze, hogy nem tudok kiülni egy kávét meginni vele a kertbe. Dühít, hogy nem érti meg, sőt nem is értékeli a fáradozásomat. Önzőnek érzem. Nincs levegővételnyi szünetem, és ő még követelőzik. Állandóan a szexen jár az esze, nem érti meg, hogy nekem nem!” – mondja dühösen Róza.
Róza és Péter esetéből jól látható, hogy a férfi tehetetlenné válik a helyzetet illetően. Jó esetben a két fél tud beszélni a felmerülő problémákról, ám sokszor ez csak akkor valósul meg, amikor törés következik be a kapcsolatban. Ez a hárítási forma tulajdonképpen kifogások keresésére épül.
A takarítás, főzés, kisgyermekre való hivatkozás mind arról szól, hogy a nő nem képes megélni a nő-szerető szerepet, leginkább az abból fakadó sikerélményt más fronton, ez esetben a háziasszony vagy az anyaszerep frontján pótolja. Itt tud sikerélményt megélni, és hárítja azt – jelen esetben a szexualitást – amiben nem érzi sikeresnek magát.
Ennek oka legtöbbször az, hogy magát a női szerepet hárítja, vagy esetleg a pszichoszexuális fejlődésben történt elakadás során a szexuális lénye nem nőtt fel. Ha a nő szexualitása gyermeki, akkor a szexuális helyzetekben feszültséget és tiltakozást él meg belül. Egy ideig nyilván próbálkozik ezt leküzdeni, de ha nem sikerül, akkor jönnek a hárítások. Erre a jelenségre azért jó odafigyelni, mert egy párkapcsolatban a hosszú időn keresztül történő hárítás olyan érzelmi távolságot eredményez a két fél között, ami kritikussá teheti a helyzetet. Düh, csalódottság, az intimitás és az érzelmi biztonság megszűnése jellemzi. Az ilyen kapcsolatban véglegesen megszűnhet a szexualitás, a két ember között a kapcsolódás kizárólag a napi rutinra korlátozódik. Sok esetben az elköteleződés az egyetlen, ami összeköti a két embert, de intimitás és pozitív érzelmek nélkül ennek ellenére könnyen üressé válhat a kapcsolat.
“Na jó, a kedvedért megteszem!”
A női hárítások másik formája, amikor a nő felismeri, hogy nincs kedve a szexhez, de “megkegyelmez” a párjának. Mondhatni, beadja a derekát. Néhányszor esetleg még így is sikerülhet a valós szexuális együttlét, azonban ha nincs vágy, akkor a hüvely sem nedvesedik be, így sokszor a vágy nélküli szeretkezések fájdalmassá válnak. A fájdalmas szeretkezést még akarattal sem nagyon lehet végigcsinálni, így előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból, és muszáj kimondani, hogy: “nincs kedvem szeretkezni”.
Sokszor az okozatból csinálnak a nők okot. Általában azt fogalmazzák meg, hogy azért nincs kedvük a szeretkezéshez, mert fáj az együttlét. Pedig a nők nem azért nem szeretkeznek, mert fájdalmas az együttlét, hanem azért válik fájdalmassá a szex, mert tudat alatt nem akarnak szeretkezni.
Fontos tudni, hogy a hárítás egyik legjellemzőbb tünete lehet az, amikor egy nő a szexuális inger hatására sem nedvesedik be. Nagyon fontos dolog ilyenkor, hogy a nő felismerje azt, hogy ez bizony egy markáns tünet a párkapcsolatban és erről fontos lenne beszélni a pár két tagjának. Ugyanis a hárításnak mindig van oka. Vagy nem megfelelő a szeretkezésnek a menete, esetleg nem elég az előjáték, vagy érzelmi sérülések vannak a kapcsolatban, amiket bizony rendbe kellene tenni. A sérelmek maguktól nem múlnak el nyomtalanul, azok hárítást idéznek elő. Amikor egy nő azt érzi, nem fontos a lénye a férfi számára, vagy nem érzi azt, hogy kellően megbecsülik, esetleg a férfi nem udvarol eleget, akkor könnyen hárítani fogja a szexet. Az is sok esetben fordulhat elő, hogy nem kap elég figyelmet a nő szex közben, netán azt érzi, hogy szexuális tárgynak nézi őt a férfi.
“Én nem szeretem magamat, de tőled elvárom!”
Azonban ne feledkezzünk meg arról az okról sem, amikor a nőnek nincsen kellő önismerete, azt érzi, hogy ő nem elég jó nő, nem értékes, és nem szerethető. Egy férfinek nagyon nehéz úgy szeretnie és értékelnie egy nőt, ha a nő nem hiszi el önmagáról, hogy valóban szerethető. Ebben az esetben megbillen a kapcsolat, hiszen a nő a külvilágtól, a párjától várja az állandó jellegű megerősítést. Ha ezt nem kapja meg, akkor máris csalódottá és kishitűvé válik. Ezzel az érzéssel viszont nem tud teljes értékű szerető lenni, nem tudja megélni a szexet önfeledten, ezért folyamodik hárításhoz.
“Mostanában nincs kedvem szeretkezni, mert nem kívánom és púp a hátamra az egész, ilyenkor – csak azért, hogy a párom ne éhezzen – orálisan elégítem ki Bécit. Ezzel visszatér az egyensúly közénk, azt érzem, hogy Bécinek jó, én meg úgysem élveztem volna a szexet. Csak a kedvéért teszem meg, így mindenkinek jó ez a helyzet. A lelkiismeretem nyugodt, és nem leszek féltékeny” – meséli Ivett, 31 éves.
Azok a nők, akik hárítanak, sokszor a béke kedvéért vagy a megcsalástól való félelmük miatt úgy érzik, ha orálisan kielégítik párjukat, akkor ezzel le lehet tudni a szexet. Ha csupán kielégülésről szólna a szeretkezés, akkor akár mondhatnánk is, hogy ki lehet pipálni egy orális kedveskedéssel, de a szeretkezés nem csupán erről szól.
A férfiak szeretnek adni, szeretik látni, hogy a kedvesük élvezi őket, eljutnak a gyönyörig, élveznek, orgazmusuk van. Tehát egy orális “jól van, na, a kedvedért megteszem, csak hogy neked jó legyen” nem helyettesíti a szeretkezést, hiszen érezhetően hiányzik a lelkesedés és odaadás ebben az esetben is.
“Évek óta nem fogantam meg, de az új páromtól azonnal!”
“Tibivel 10 évig próbálkoztunk, kisbabát szerettünk volna. Szerettük egymást, bár soha nem volt nagy szenvedély közöttünk. Az orvosi vizsgálatok negatív eredménnyel zárultak, Tibinél sem és nálam sem találtak semmi olyan szervi problémát, ami indokolta volna a gyermektelenséget. A kapcsolatunkat ez nagyon megviselte. A hiábavaló próbálkozások, a hőmérőzések, az egymás hibáztatása nagyon megcincálták az érzéseinket. Egy nagyon rossz időszakunk volt éppen Tibivel, rengeteget veszekedtünk, minden reménytelenné vált. Már fél éve egyáltalán nem volt szex köztünk Abban az időben bukkant fel Robi, akivel egymásba szerettünk, és hamar eljutottunk az ágyig. Óriási volt a bűntudatom, szégyelltem magam, de még soha nem vonzott engem így férfi. Nem védekeztünk, mondván, nekem nem lehet gyermekem. A harmadik hónapban kimaradt a menstruációm, de még akkor sem gondoltam, hogy terhes vagyok, csak amikor a melleim hirtelen megnőttek és émelyegtem reggelente. Nem akartam elhinni, hogy terhes lehetek! Boldog voltam, közben marcangolt a bűntudat! Vettem egy terhességi tesztet, és pozitív volt! Sajnos így ért véget Tibivel a kapcsolatom, Robival viszont azóta is boldog párkapcsolatban élünk, a kicsi Hilda már másfél éves” – mondja Gabi, 37 éves koordinátor.
Ebben az esetben Gabi a tíz évig tartó párkapcsolatában nem tudott nőként kiteljesedni, ám Robival jó érezte magát.
A nők egyik hárítási formája, amikor nem fogannak meg egy férfitől, de a másiktól képesek teherbe esni. Gabi a férje mellett olyan stresszhormonokat termelt, amik megakadályozták a megfoganást, mert kapcsolatában nem érezte jól magát nőként, tehát a kapcsolati feszültség is közrejátszhatott abban, hogy a baba nem akart megérkezni. Az újabb szerelem felszabadulttá és odaadóvá tette, megnyugvást talált a szervezete, megváltozott a hormontermelése, és a baba azonnal megfogant.
A fent leírt esetben a kapcsolat volt az oka annak, hogy Gabi hárított, de sok esetben gyermekkori trauma vagy a szexualitás elleni tiltakozás készteti a nő testét a terhesség elleni védekezésre.
A hárítás művészei vagyunk, mi nők. Fontos azonban tudni, hogy lehet és kell is tenni magunkért, azért, hogy nőiségünket képesek legyünk jól megélni. Sokszor a párkapcsolati elégedetlenség késztet minket hárításra, de ha megszületik a felismerés, akkor már nyert ügyünk van, mert a legnehezebb lépést megtettük a változás felé.
