Mégis mindegyiket okkal éltem meg, mindegyik egy döntés volt. Mindig van választás. Mész. Vagy maradsz. Elölről kezdeni nem lehet, de újrapróbálni bármikor. Teremtesz egy új valóságot, vagy újjá teremted a régit. Egyik sem egyszerű. Az átmenetek nagy fájdalmat tudnak okozni. Sebeket. Karcolásokat. De mindannyian a magunk választotta sebeket viseljük, és a nem kívántakat gyógyítjuk be. Ha már jobban fog fájni az állandóság, mint amit a változás ígér, akkor majd lépsz.
Mert akkor lesz ott az ideje. Mert akkor valahogy egyszerűen magától értetődővé válik. Épp ezért semmit nem lehet siettetni, és talán fölösleges is a döntéseken rágódni. Amikor odaérsz, látni fogod majd és érezni, hogy nincs is más út. Ahhoz, hogy feltörhess a víz alól, előbb el kell érned a medence alját, mert elég mélyről lehet csak elrugaszkodni. Semmit nem lehet siettetni.
A folytatásért kattints a Key site caféblogra!
