Dorka mosolygós, kedves, viccelődik, kompromisszumokra hajlandó, sőt ő maga kezdeményezi, hogy a vitás helyzeteket beszéljük meg, keressünk megoldást. Már három napja itthon vagyunk, és a változás bámulatos. Nemcsak Dorkában, hanem bennünk is, a család többi részében.
Tulajdonképpen nem is jó szó az, hogy “változás”, mert Dorka nem változott meg, ő Dorka maradt, az éles eszével, különleges tehetségével és elképesztő kreativitásával. Csak valahogy megérkezett kilencéves önmagához, megismerte a saját reakcióit, és megtanulta azt, hogyan kontrollálja őket. Ami pedig a legfontosabb: a sötét, negatív életszemléletet, azt a szűrőt a fejében, ami mindent feketének és fehérnek mutatott neki, átállította ebben a két hónapban a sok beszélgetés, helyzet, élmény és körülötte lévő ember. Már ennek a szűrőnek az átállítása is elég ahhoz, hogy az élete mostantól más irányt vegyen, és jól érezze magát a bőrében.
A folytatásért kattints az Anyám borogass caféblogra!
