A gyereknek kell apa. Ő az, aki megtanítja biciklizni. Ő tudja annyira feldobni a levegőbe, amennyire anya sosem. Apa tudja úgy fürdetni, hogy a gyerek kacagásától zengjen a ház. Elé szalad kitárt karokkal, hangos mosollyal az arcán, amikor hazaér este a munkából. Apánál van a bölcsek köve, ha esti altatásról van szó. Vele lehet a legvadabb szánkózásokat előadni, és ő az, aki eldobálja őt a tóban, be a vízbe úgy, hogy sikítozzon az a gyermek. Apa szórakoztató és megbízható, megtanítja a lányának, hogyan legyen királylány és a fiának, hogyan keljen fel a legnagyobb esés után is. Apa ilyen.
Van az úgy, hogy apaként szuper jól funkcionál, de férjként mégsem az, aki mellett leélnél egy életet.
Nincs mit tenni, mindent megpróbáltok, jártok terápiára, elvégzitek a feladatokat. Például minden este vitáztok, programszerűen, hogy ne gyűljön a feszültség. És még mindennap meg is kérdezitek egymástól, hogy “mivel tehetném jobbá a napodat?”, mégsem segít. Semmi sem segít azon a sok csalódáson és a bizalom elvesztésén. Másnak biztos beválik, de nektek nem. Még a nagymamára is megpróbáltok hallgatni, aki azt mondja, hogy bezzeg az ő idejében nem volt választási lehetőség, ott az volt a férjed, aki, vele kellett a legjobbat kihozni az életből.
Neki bezzeg sosem jutott eszébe a válás, még akkor sem, mikor a nagypapa elkezdett inni, és kiabált vele naphosszat. Akkor és ott azt a helyzetet ő megoldani akarta, nem elmenekülni a gondok elől. De a mai fiatalok, ezek nem bírnak magukkal, és folyton csak azt az elérhetetlen boldogságot hajszolják, pedig az nincs is, és felesleges erőlködni. Nincs olyan, hogy tökéletes társ, és különben is minden férfi megbízhatatlan, élj ezzel együtt, tanuld meg, hogy neked az a feladatod, hogy vidd a hátadon a gyerekeket, legyenek befizetve a számlák, és a férjed meg úgyis hozzád jön haza, mindegy hol járt előtte.
Mindez megvolt, mindezt végiggondolod, évekig tipródsz.
Mert mégis itt van a gyerek, még kicsike, alig nőtt ki a földből, nem lehet elválasztani az apjától. Ki fogja felemelni, ha akkorát esik, mint az ólajtó? Ki várja az udvarlókat majd puskával az ajtóban? Ki tanítja meg neki, hogy egy férfi hogyan bánik a nőkkel?
Hát épp ez az. Úgy tűnik ő pont erre a feladatra alkalmatlan, hogy jól bánjon a nőkkel. Legalábbis ezzel az egy nővel, akit feleségül vett, nem megy neki. Akivel még a nagymamád sem tudná megoldani a helyzetet és aki mellett pár év alatt ráébredsz, hogy rettenetes hibát követtél el, a mikor hozzámentél. Jó, nem akkora nagy hibát, mert ha ez nem lett volna, akkor nem lenne az a tündéri, pici gyermek sem, akiért mégiscsak érdemes felkelni reggelente. Ez az egy biztos jó volt a kapcsolatban. Meg persze még sok dolog jó volt, mert évekig kihúztad mellette, mert több volt a jó pont, mint a rossz.
Listát készítesz: érvek és ellenérvek. Kihasznál, de te is kihasználod.
Nem rossz azért az a kényelem, hogy megosztjátok a felelősséget, miatta például mindig van tej a hűtőben reggelre, és még mosogatni is hajlandó. Jó az is, hogy napközben rád csörög, hogy hogy vagytok, mit csinál a gyermek, és te épp mi mindennel ütöd el az idődet. Szeretni való érzés az, hogy este nem egyedül ülsz a tévé előtt, és ha akarsz, akkor még hozzá is bújhatsz. Csakhogy egy a probléma: már nem akarsz hozzábújni. Tulajdonképpen már semmit sem akarsz tőle, csak azt, hogy ne kelljen elviselned a közelségét.
Hogyan jutottatok idáig? Már nem emlékszel.
Dunsztod sincs, hol tört ketté az egész. Nem tudod, hogy honnan jött rád egy ideje, hogy még az illata sem jó, pedig azt régen hogy szeretted. Nem tudod, hogy fog menni egyedül. Hogy menni fog-e egyáltalán egyedül. Anyagilag, érzelmileg, időbeosztásilag, akárhogyan. Most akkor sérülni fog a gyerek vagy nem? Neki jó az, ami anyának jó? Mit fog szólni hatévesen, amikor már felfogja teljesen, hogy mi történik körülötte, hogy neki nincs apukája, vagyis csak kéthetente van? Iszonyatos dilemma. Évekig lehet rágódni rajta.
Közben elolvasol hatszázezer cikket, ami erről a problémáról szól. Mind mást mond. Őrülsz meg. Reggel ezzel a tipródással kezded, este ezzel fekszel le. Nem tudod, mi a jó döntés, csak azt tudod, hogy végtelenül boldogtalan vagy ebben a helyzetben. Ha pedig te boldogtalan vagy, akkor a gyermeked sem lehet boldog. Ez az egy teljesen biztos, hogy alapigazság.
Anya mosolya a család mosolya. Nevetés nélkül élni tulajdonképpen szinte felesleges.
Álmok nélkül olyan, mintha élő halott lennél. Pedig egy ilyen évekig tipródós helyzet pont az, ami kiöli az életörömet mindenkiből. Harmincvalahány évesen még lehet új életet kezdeni. Nem kell szégyellni. Ha apával nem jó, akkor legyen nélküle. És az teljesen biztos, hogy ha te rendben vagy, akkor a gyerek is rendben lesz, nem kell félteni, pont a helyén tudja majd kezelni az apját és a látogatásokat. Fájni fog a sok egyedül töltött este és magányos filmnézés. Fájni fog az is, amikor más nőbe szeret bele.
Ahogy az talán a legfájdalmasabb rész, amikor már nem vagytok olyan fontosak neki a gyermekeddel. Új életet kezd, és nem lesz annyi energiája, figyelme, ideje rátok. Nem szereli meg a mosógépet, és a fürdőben kiégett villanyt is egyedül kell megoldanod. Az összes pókot neked kell kikergetni a lakásból. És már nem ugrik be munka után csak úgy, hogy elvigye hintázni a csemetéjét. De ez így van jól, ne kárhoztasd érte, hadd lépjen tovább. Építse fel újra az életét és a miatta való bosszankodás helyett inkább tedd ezt te is, lélekben is válj le róla, és keresd meg az életedben azt, ami örömet szerez neked. Nem kell feltétlenül új pasi ehhez, véletlenül sem kell apapótlék után nézned. Csak tanuld meg jól érezni magad a bőrödben, az épp elég ahhoz, hogy sokkal boldogabb életed legyen.
