Nagyon szeretek itt lakni a lakótelepen. A faterom is itt nőtt föl kicsi kora óta, tehát ha bármi bajom lenne, akármelyik házba fölmennék, rögtön lenne segítség. Ha délután itt végigsétálnál velem, a háztól idáig ha hat emberrel nem pacsizok le, akkor eggyel se! Meg az, hogy ekkora helyre össze van zsúfolva ennyi ember, ez akkora élettapasztalatot ad amúgy, hogy hihetetlen! Aki telepen nő fel, az teljesen más, mint aki felnő egy kertvárosi akármiben. Sokkal másabb… vagy akár vidéken. Tehát itt az embernek sokkal több élettapasztalata lesz, sokkal jobban tudja kezelni a konfliktusokat, mert itt minden nap vannak.
Egész kicsi gyerekként engem úgy ismertek itt a házban meg a telepen, hogy jaj, de illedelmes kisfiú, mindenkinek köszön hangosan, kinyitja az ajtót, meg így, meg úgy… amíg fateromékkal voltam sokat, addig nagyon rendes gyerek voltam. Aztán ahogy anyámhoz kerültem, úgy kezdődtek a gondok.
A folytatásért kattints az AlterKata caféblogra!
