Ezek persze mind totál ártatlan dolgok voltak. Mivel a két gyerek között három év van, a Viki mindig is résen volt, hogy kellő időben tájékoztassa az öccsét arról, ha az anyukája kamuzott, úgyhogy Lacika már háromévesen tudta: a Mikulás, a Télapó, a húsvéti nyuszi meg a Fogtündér mindig anya és apa.
Nálunk ráadásul a Fogtündér folyton Cavinton után sápítozott, mert én folyton elfelejtettem a százforintost bedugni az éppen érintett fogatlan kiscsikóm párnája alá. Akik nem átallottak az azt követő reggelen csípőre tett kézzel számonkérni, hogy esetleg Fogtündér elaludt? De nem rohanok ennyire előre, ma három szülői füllentést vesézek ki, hogyan is volt nálunk.
A folytatásért kattints a Bouvet caféblogra!
