Spártai Karika – avagy egy tablettás abortusz története

Mindig nagyon vigyáztam magamra, az egészségemre, igaz, volt is bajom vele rendesen, de talán éppen ennek köszönhetem, hogy jól ismerem a testem és annak működését, korlátait. 29 éves vagyok, nemrég költöztem egy másik városba, fél éve van egy új munkahelyem, és 5 hónapja ismertem meg életem szerelmét. Legalábbis egyelőre így fest. Albérletben élek, pályakezdő fizetésből (merthogy nemrég diplomáztam, és így most megint pályakezdő vagyok).

Tehát mint látható, épp csak elkezdtek stabilizálódni a dolgok, terv szerint még 2,5 évet biztos dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, közben elmegyek még egy mesterképzésre, félreteszünk egy kis pénzt, ha sikerül, talán saját vállalkozást indítunk. Ha tartósnak bizonyul a kapcsolatunk, akkor kb. 2 év múlva Apukám telkén építünk egy kis házat és családot alapítunk. Így beszéltük meg, és ez jó tervnek bizonyult. Küzdelmes, nehéz éveket jelent, de mégis vállalható a jövő és a leendő gyerekek szempontjából is.

Ugyanakkor a sors (vagy valami hasonló) egy kicsit másképp gondolta a történetet. Pontosan egy hónappal ezelőtt nem jött meg a menstruációm, annak ellenére, hogy védekeztünk. Igazából ez már csak megerősítette a korábbi gyanúmat, mert már nagyon hamar megéreztem, hogy valami történt. De a kimaradt menstruáció bizonyosságáig próbáltam elhitetni magammal, hogy az érzékeny mellek és a nagyon enyhe alhasi fájdalom nem azt jelenti, amit sejtek. A meg nem jött menstruáció esedékességének napját követő hétvégén teszteltünk. Kora reggel, mert a szerelmem dolgozni indult. Lélegzet-visszafojtva vártuk a megjelenő pozitív jelzést – én ugyanis tudtam, hogy ez más nem lehet. Az lett. Szent ég, hát tényleg terhes vagyok. 3 hetes.

A folytatásért kattints az Alma caféblogra!