A szüleim sosem veszekedtek. Legalábbis hangos kiabálások, tányérdobálások nem voltak, s bevallom, néma hidegháborúra sem emlékszem. Talán csak egyszerűen elfáradt a kapcsolatuk, s ami fiatalon egyfelé húzta őket, az harminc-akárhány évesen már nem volt igaz. Külön céljaik voltak, külön akarták folytatni. Azonban volt 3 közös gyermek. S itt jött az, ami nálunk máshogy alakult, mint az átlagnál.
Apu nem akart gyerekek nélkül maradni. Az életei voltunk. Így hosszas tépelődés után a gyerekmegosztás mellett döntöttek. Én már “nagy” voltam, így választhattam. Apuhoz akartam menni. A két kicsi pedig anyuhoz került. Aztán hónapok alatt ők is apuhoz szivárogtak. Végül így lettünk mi 4-en egy új család, s anyu másikat alapított.
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!
