Gyermekeink és unokáink a nagyszülői lakhelytől vagy jó kétszáz kilométerrel távolabbra laknak, élnek. Ebből következően a napi életükben, a pillanatnyi reflexióikban, meghökkentő és aranyos megnyilvánulásaikban sajnos nem lehet részünk. Ám amikor (havonta legalább egy alkalommal) találkozunk, minden korábbi gond, betegség és egyéb napi probléma egyszerűen – a szeretet természetéből adódóan – elfelejtődik. A “na most végre együtt vagyunk” érzés és hangulat egyszeriben mindent felülír és elsöpör.
Nemrég náluk voltunk, és mivel az egyik unokánk fiú, vettem a bátorságot, és nagy ígérettel leptem meg a 3 évest. Ez pedig az volt, hogy most csinálunk egy repülőgépet! Az azonnali igenre a végrehajtás volt az igazi kihívás. Vissza kellett ugyanis evickélnem tizenéves koromba – a modellező korszakba –, amikor repülőgépmodelleket készítettem nagy buzgalommal. Adódott a feladat, újra repülőgépmodellt kellett fabrikálnom, a “megrendelő” szűkös időtoleranciájára is tekintettel. Rohanás a papírboltba, majd elkövetkezett a nagy, csodálkozó szemek meresztése, ami már előrevetítette az alkotás sikerét. Néhány pálcika, rajzlap, továbbá frissen tartó fólia és némi ragasztó együtteséből végül is kikerekedett egy igazi Boeing–747-es hasonmása. Ablakok berajzolva, szárnyak, vezérsíkok a helyükön.
A folytatásért kattints a Régiségeknek caféblogra!
