Sosem reagáltam a világ politikai történéseire, nem kommentáltam Magyarország gazdasági helyzetét, noha a véleményem mindig is mindenről megvolt. A Rellablog nem erről szól. Nem vagyok más, csak egy olykor szentimentális, néha mégis sziklaszilárd anyuka. Nem tisztem megítélni száz meg száz dolgot, mégsem mehetek el szó nélkül a pénteki párizsi terrortámadás mellett.
Szombaton kora reggel ébredtem, s alighogy kinyitottam a szemem, a férjem már mesélte is, mi történt nem messze a mi hazánktól, amíg teljes nyugodtsággal aludtam. Az első öt mondata után egyszerűen elsírtam magam, és döbbenten ültem a kanapén, miközben hevesen dobogó szívvel néztem a tévét. Aztán folyamatosan a történelmi háttérről kérdezgettem a férjem, s valamiért azt hittem, történészként kutya kötelessége tudnia, hogy kell-e valóban félnünk, veszélyben vagyunk-e, mikor és hol robbantanak újra, itt is vannak-e terroristák, miért pont ott történt a merénylet ahol, és itt van-e már a harmadik világháború, vagy csupán idő kérdése, hogy mikor ér utol bennünket?
A folytatásért kattints a Rella caféblogra!
