B. édesapja egyike az örök elégedetleneknek. Bár a fia az egyik legjobb tanuló az osztályban, gyakran előfordul, hogy néhány percet késik az első óráról. B. azért került hozzánk, mert az előző iskolájából sokat hiányzott igazolatlanul, alig járt be, így nem lettek értékelhető osztályzatai. Nálunk hamar beilleszkedett, aktívan vesz részt az órákon, mindenki szereti, a tanárok és a diákok is. Nem győzzük dicsérni. Otthon azonban ez nem elég: az apa azt szeretné, ha B. pontosan érkezne az órákra. Ha jó jegyeket hoz, sikereket ér el, az természetes, hiszen okos – az viszont megengedhetetlen és büntetést érdemel, hogy nem képes pontosan beérni…
T. régóta jár az iskolánkba, a családja nagy reményeket fűzött hozzá. Mivel egyedüli gyerek, ezért a szülők minden álmát neki kellett volna teljesítenie. A kezdeti tervek szerint továbbtanulás volt a cél. T. azonban mást szeretett volna: nem érdekelte a tanulás, nem tudott tíz percnél tovább egy széken ülni. Sok vita, könnyek és szemrehányások özöne után végül engedett a család: T.-nek be kell fejeznie a középiskolát ugyan, de utána elmehet munkát keresni.
A folytatásért kattints az AlterKata caféblogra!
