Kedves Bouvet! A mai napon több olyan cikkbe is belefutottam, amelyben Frei Tamás vall arról, miért hagyta ott élete szerelmét. A nő gyermeket akart, a férfi nem. Klasszikus felállás. Én már csak tudom. Jelen pillanatban úgy élem az életemet ugyanis, mint aki kívülről figyeli azt, vagy ha focis hasonlattal élhetnék, itt állok a partvonal mellett egy labdával, de már nincs kedvem eldobni azt. Elfáradtam, és úgy érzem, csupán egy csökött, semmit nem érő életem van, és erről én tehetek.
Pedig a külvilág szerint mindenem megvan. Ötvenéves vagyok, fiatal feleségem van, ő a negyedik. A fiatal feleségem nemsokára megszüli a gyerekünket. Nekem a harmadik gyereket, neki ő az első. Azt mondják, kislány lesz.
A folytatásért kattints a Bouvet caféblogra!
