Az már más kérdés, hogy miért ülnek bent a szobában képernyőt bámulva, amikor kint hétágra süt a nap, és vajon amíg a gyerekek tévéznek, apa miért a telefonját bámulja. Ezt a véleményemet itt írom, kicsiknek nem kommentároztam semmit. Nem is szoktam kérdezgetni őket. Mesélik saját maguktól is. Képzeld anya, apa megint telefonozott, nem is figyelt ránk! Fiamnak ez nagyon fájó pontja, régebben is többször volt rá példa, amikor még ott voltunk, hogy ő beszélt apához, apa meg valakivel chatelt.
Na most őszintén, nem hiszem, hogy az ex egy fikarcnyit is törődik, úgy igazán a gyerekekkel. Ez a “közös” időtöltés is nagyon kényszeredett. Pedig senki sem mondta neki, hogy muszáj a gyerekeknek ott lenni minden hétvégén, senki sem mondta, hogy muszáj neki hordani őket edzésre, táncra. Saját döntése volt. Nekem meg eszem ágában sincs tiltani. Idővel úgyis minden kiderül.
A folytatásért kattints az Ez az életem cafébogra!
