Mi lehet ennek a hátterében? Az egyik, ami eszembe jut, az élet közepi válságnak neveznek. Az élet felénél a visszatekintés “mérlege” lehet “negatív” a tervekhez képest. Pl.: “Bár van lakásom, autóm, munkám, gyerekeim, de nem vagyok boldog, elégedett. Az nem lehet, hogy egész további életemben csak dolgozom és kész. Családot alapítottam, de nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Eddig volt miért, kiért küzdenem, de összességében nem tudom, hogyan/mivel/kivel töltsem életem második felét!? Mi is a célja az életemnek?”
Egy szinttel mélyebbre menve: a férfivé válás folyamata, amit a mai modern társadalmi berendezkedés nem feltétlenül támogat. Ha megnézzük, a gyerekeket születésüktől jórészt nők nevelik. A válások miatt az anya sokszor marad egyedül, az óvodában 99%-ban óvónők vannak, az általános iskolában tanítónők, és később is a tanárok nagy része nő. Ennek tágabb összefüggéseit, okait hosszan lehetne fejtegetni, itt most csak mint tényeket említem.
A folytatásért kattints az Apáknak caféblogra!
