Hercsel Adél újságíró – aki egyébiránt boldog párkapcsolatban élő, kisgyermekes édesanya – vette a bátorságot, és regisztrált az ország legnépszerűbb viszonykereső portálján. Igen, valóban viszonyokról van itt szó, az oldal tagjai nem is titkolják, hogy titkos pásztorórákra keresnek társat vagy társakat, hiszen egyébként párkapcsolatban élnek, és ezen vagy nem akarnak, vagy nem tudnak változtatni. Adél szeretett volna a téma mélyére ásni, megismerni a nicknevek rejtette sorsokat azért, hogy objektíven és előítéletekről mentesen írhasson a magyar szeretőkről. A bevezetőben olvasható általánosságokat követően a kötet nem véleményez, épp csak kendőzetlenül, nyersen, minden szépelgéstől tartózkodva vágja az arcunkba a vallomásokat, amelyek éppen annyira őszinték, amennyire a megszólalók azok voltak.
Megismerkedhetünk a családanyával, aki sajnálja az alkoholista, életképtelen férjét, ezért nem hagyja el, helyette erotikus kalandokban keres vigaszt. Olvashatunk a férfiról, akinél alap, hogy nyaranta leugrik egy balatoni hétvégére a haverokkal, ahol mindannyian szent egyetértésben csalják agyba-főbe a feleségüket. Megszólal a nő, aki tudja, hogy a párja folyamatosan félrelép, ennek dacára mégis mindig visszatér hozzá, és az ebből fakadó, se veled, se nélküled állapotból talán sosem lel majd kiutat. Mesél a nő és a férfi, akik évtizedek óta élnek boldogan, nyitott házasságban, aktuális partnereiket hazahordják, bemutatják egymásnak, olykor még közös bulikat is rendeznek. Elpanaszolja a baját a férj, aki imádja a feleségét, ám az asszony évek óta nem engedi az ágyába, így a fizikai szükségletei miatt kénytelen külső kapcsolatokba bonyolódni. A nyilvánosság elé tárja történetét a nő, aki hosszú házasságát követően egy leszbikus kapcsolatban találta meg a boldogságot, és a fiatal, meleg srác is, aki régóta sportot űz az instant szexből.
Ebből a könyvből sokat tanulhat az is, aki úgy érzi, neki aztán a világon semmi köze a szeretőtémához. Mert mesél arról, mi mindentől romolhat el egy párkapcsolat, mi az, ami felébreszti a szunnyadó tüzet, és azt életben is tartja, mi az, amit szeretünk az ágyban, és mi az, ami taszít bennünket. Leckét kapunk belőle arról is, két ember között hogyan csúszhat el minden a véletleneken, a játszmákon, vagy épp a külső körülményeken. Ahogy az életben, úgy ebben a könyvben is ott vannak a széplelkű hősök és romantikus hősnők, ám a viszolygást keltő intrikusok is, szép számmal. Helyenként annyira együtt éreztem egy-egy megszólalóval, hogy könnybe lábadt a szemem, de dühöt és iszonyatot is kiváltottak belőlem a személyes történetek, volt, hogy napokra abbahagytam a könyv olvasását. Amikor pedig a történetek végére értem, kifejezetten rossz érzés kerített a hatalmába, mert egészen elkeserítő, hogy manapság itt tartanak a párkapcsolatok…
A külvilág felé mindenki szereti a legszebb arcát mutatni, de a metrón ülve sokszor gondolkodom el azon, vajon milyen terheket cipelhet a karikás szemű, fiatal nő, aki kézen fogja az óvodás kislányát. A pár, amelyik a megállóban szerelmes csókkal búcsúzik, vajon évek óta együtt él, boldogan, vagy két szerető vált el egymástól ezen a korai órán? Később, a kávézóban középkorú párt láttam, előttük az asztalon egy szál vörös rózsa hevert, és szorongatták egymás kezét, a pillantásuk lázasan összekapcsolódott. Lehet, hogy ők is épp tilosban jártak? Megvan az esélye, legalábbis Adél könyvében minden egzakt információ erre utal: a félrelépős oldalak hihetetlenül látogatottak és népszerűek, az úgynevezett belvárosi szerelemkuckók (néhány órára is kibérelhető lakások) biznisze virágzik, és a pszichológusokat felkeresők legnagyobb része a megcsalás problémakörével kopogtat az ajtón, hogy ő a hűtlenkedő, vagy az elszenvedő, az valójában mindegy.
Szeretők voltak, vannak és lesznek. Idővel még a legszenvedélyesebb szerelem is véget ér, átalakul szeretetté, vagy egyszerűen csak elvérzik a mindennapi rutin oltárán… Hercsel Adél könyve arról szól, hogy mi történne a romantikus, szerelmes filmekben, ha leforgatnák, hogy mi jön a vége főcím után.
