“Nem sokan láttak még olyat, hogy egy ember elrendezi az általa gondozott szexuális életét” – mondta a nő. Fleur kisasszony – ahogy sokan nevezik – 18 évesen vált szexmunkássá. Tíz évvel később már nagy ügyfélkörrel rendelkezett, köztük sokan fogyatékkal élők. “Sok tekintetben nincs különbség – mondta a nő egy interjúban. – Felnőttekkel foglalkozom, akiknek van fantáziájuk, csak épp nem voltak képesek eddig kiélni a vágyaikat.”
A találkozókat a szülők, gondozók szervezik le. A gondozók meghallgatják az ügyfeleiket arról, hogy milyen igényeik vannak. Természetesen nem a betegek beleegyezése nélkül történik mindez, hanem kifejezetten utasításaik alapján. Négymillió ausztrál, vagyis minden ötödik ember él Ausztráliában fogyatékkal, közülük több mint egymillióan 16 és 64 év közöttiek. Ausztráliában és a tengerentúlon a sérültek jogaiért küzdő csoportok igyekeznek felhívni a figyelmet a sérültekre és az általuk is vágyott szexre.
Rachel Wotton veterán szexmunkás az egyik társalapítója az egyik ilyen csoportnak, egy olyan szervezetnek, amely lehetővé teszi fogyatékkal élőknek, hogy kapcsolatba kerüljenek prostituáltakkal. Azt mondja, lehangoló, ahogyan stigmatizálják a fogyatékkal élők szexuális életét.
“Ez nevetséges. Csak azért, mert valaki nem tud úgy járni, mint mások, vagy nem rendelkezik ugyanolyan képességekkel, vagy nem ugyanazzal a technikával hallatja a hangját, nem jelenti azt, hogy nincsenek ugyanolyan szexuális vágyai, mint a többi embernek.”
A folytatásért kattints a Girlpower caféblogra!
