Társadalmunk nem becsüli meg őket, ezért nagyon sok érték megy veszendőbe, és nem kapják meg az őket megillető tiszteletet és figyelmet. Szeretném ezt az írást egy blogger társamnak, Cecíliának ajánlani (az írásait itt olvashatod), akihez hasonlítani, a példáját követni megtiszteltetés, már ha olyan szerencsések lehetünk majd, hogy egyszer sikerül.
Az öregedés nem csak egy biológiai folyamat – ez kultúránk egyik vonása is. A különböző kultúráknak eltérő a hozzáállása és a gyakorlata az öregedéshez és a halálhoz, és ez annak következménye, hogy másként élik meg az öregedés folyamatát. Míg sok kultúrában ünneplik és tisztelik az időseket, másutt – a nyugati kultúrákban –, ahol a fiatalságot fetisizálják, és ahol az időseket eltávolítják a lakóközösségekből, és idősotthonokban, kórházakban helyezik el őket, ahol szigorúan ellenőrzik minden percüket, az öregedés szégyenletes tapasztalattá válhat. Fizikai jeleire undorral tekintenek, és negatívan ábrázolják a népszerű kultúrában, ha egyáltalán foglalkoznak vele.
“Annyi a szégyenkezés a mi kultúránkban az öregedés és a halál körül – mondja Koshin Paley Ellison, buddhista szerzetes és a New York-i Zen Központ társ-alapítója. – Az idősödő emberek úgy érzik, hogy valami baj van velük, és értéktelenné válnak a társadalom számára.”
A folytatásért kattints a Nemzet napszámosa caféblogra!
