Nem bántam. Egyedülálló anyukaként végre fellélegezhettem – ténylegesen is és átvitt értelemben is. Egy kapcsolat, amiben félelmek és görcsök vannak, mindig fullasztó – minimum az egyik fél számára. Most én voltam az a fél. Ekkor már 1 éve írásból és tanácsadásból keresgettem pénzt.
“Mikor fejezed már be a bohóckodást?! Nőj fel és légy igazi anya” – hallottam számtalanszor. Évek óta tartott a harc, hogy megélhetem-e a hivatásomat (fitneszedzőként, életmód-tanácsadóként, bloggerként és újságíróként), vagy hagyjam végre a “hülyéskedést” és igazi anyává váljak. Több házimunkával, kevesebb cikkel és nyilván a lehető legkevesebb önálló gondolattal és igénnyel.
Légy tisztességes anya!
Becsületesen mantráztam a hallottakat: “Nem kell már edzened, nem vagy már tinédzser, hogy a seggedet riszáld!” és “Légy tisztességes anya, mert ha így folytatod, bármikor elperlem a gyereket!”, de a vége az lett, hogy egy utolsó, szívet tépő ordítással azt mondtam: nem.
Nem adom fel azokat az értékeket, amikben hiszek, és nem hiszek el semmit, ami arra utal: nem vagyok jó így. Minden porcikámban remegtem, hisz egyedülálló anya voltam, nem volt állásom, nem volt bevételem, nem volt kire bízni a gyerekemet, és legfőképp: fogalmam sem volt, mi lesz.
A folytatásért kattints a Megújulunk caféblogra!
