Nem szeretek a blogon politikáról írni, mert egyrészt nem emiatt hoztam létre ezt a blogfelületet, hanem azért, hogy segítséget nyújthassunk egymásnak sorstársaimmal. És azért se szeretek ilyen témákról írni, mivel általában nem örömteli híreket tudtam veletek megosztani.
A napokban robbant hírként, hogy egy bizonyos vitafórumon az alábbi pontokat tárgyalnák meg:
- az állam járuljon hozzá a párkeresés költségeihez is
- támogassa a válságba került házasságok terápiás kezelését
- a média erejét felhasználva készüljenek népszerűsítő kampányok a családos lét szépségeinek hangsúlyozására
- 30 év felett vezessék be a szingliadót
- ne szerezhessen állami szférában vezető pozíciót az a nő, akinek nincs legalább 3 gyermeke
- a fiatalok nyújtsanak önkéntes segítséget a nagycsaládosoknak terheik és örömeik egy részének átvállalásával
Bár utóbb visszavonták a felvetést, azonban én így sem tudok szó nélkül elmenni mellette. A szingliadóról, a párkeresés támogatásáról nem szeretnék most vitatkozni, nagyon sokan írtak már róla, azonkívül, hogy teljesen abszurdnak gondolom, nem sok pluszt tudnék hozzátenni az eddig elhangzottakhoz, azonban úgy gondolom, vannak még olyan szépségek ebben az ötletben, melyekről nem beszéltünk eleget. Hiába vonták vissza, úgy gondolom, olyan szintű negatív diszkriminációról beszélünk, mely mellett akár megvalósul, akár csak arról legyen szó, hogy ezt ki lehet mondani büntetlenül Magyarországon 2016-ban, nem mehetek el szó nélkül.
A folytatásért kattints a Meddő vagyok caféblogra!
