9 hónapja vagyok szingli. 9 hónapja kelek és fekszem egyedül. 9 hónapja tudatosan minden percben fogom a saját magam kezét, más helyett is. 9 hónapja ismerkedek magammal, és tanulom magamat – írtam akkor. Azóta az utolsó öt hónapban talán még több minden történt, mint az azt megelőző kilencben. Azt hittem, megtaláltam, aztán kiderült, hogy mégsem, elvesztettem valami mást, és találtam helyette egy újabbat, emberek jöttek és mentek az életemben, kaptam mondatokat, gondolatokat, élményeket szereztem, és rengeteg sok mindent tanultam ismét.
Miért vagyok szingli?
A kilenc hónapos szingli bejegyzésben azt írtam, hogy a tanulás, amit elkezdtem, talán sosem fog véget érni, de már hiszek abban, hogy ez nem is olyan rossz dolog. Lehet, tényleg így van. Habár némely napokon most már lényegesen kezdem unni a szingliséget, de azzal nyugtatom magam, hogy “biztosan nagyobb dolgokra vagyok hivatott”, és hogy még mindig nem értem a teremtési folyamat végére. Még mindig újabb és újabb igazságokra döbbenek rá, változik a látásmódom és a dolgokhoz való hozzáállásom, és ezek a változások mind egészen nagynak tekinthetőek. Nem teljes pálfordulásnak, de semmiségnek biztosan nem nevezhetjük őket.
És nemcsak magammal kapcsolatban tanulok, hanem a férfiakról, a kapcsolatokról, nő és férfi viszonyáról. Lassan már katedrára állhatok, hogy tanítsam a mesterséget.
A folytatásért kattints a Hajnika világa caféblogra!
