Nálam az óvoda legalább szeptemberig a vesszőparipám, hiszen Zsebem is abba a korba lép, amikor már kötelező lesz az elengedése. Nem örülök neki, mert szerintem a legjobb helyen otthon van a gyerek, az anyja, a családja mellett. Szocializálni így is, úgy is megtanítható, a szükséges gyerektársaságot a játszótér is tudja biztosítani. És legalább nem kellene egy vadidegenre bíznunk a csemetéinket.
Fontos-e akkor az óvónő személye?
Rengeteg anyukával beszéltem már, melyik óvodát is válasszam, mire mind egyetértett abban, hogy nem a hely a lényeg, hanem az óvónő és a dadus személye. Hiszen neveled azt a gyereket három éven keresztül, majd egyszer csak át kell őt ruháznod egy vadidegen ember felügyeletére. A megszokott 24 óra helyett kapunk jó esetben 5 órát! Reggel felébred a picur, gyors reggeli, öltözés, és le is passzolod, órákkal később veszed csak fel, aztán hazamentek, vacsora, fürdés és alvás. Legtöbb esetben már az esti, közös játékra sincs időtök, nemhogy beszélgessetek vele. Emiatt nagyon fontosnak tartom, hogy megbízható óvónőket, dadákat kapjon Zseb, aki hasonló elveket vall, mint én, illetve tudjam, hogy nyugodtan rábízhatom, mert jó kezekben van egész nap.
Akkor mégis kié a felelősség?
A folytatásért kattints a Gólya hozza caféblogra!
