Én személy szerint el se bírom képzelni, azokat a szép jógafotókat hogyan készítik. Persze jó álmodni, hogy tényleg ilyen is lehet az otthoni torna/edzés. Mert bizony mi nagyon nem így nézünk ki. Részint mivel nem tudok jógázni, no meg a gyerekek is igazi sajtkukacok, csak elmosódott foltok látszanának a képeken.
Az ember nekikezd, hogy de jó lesz, majd rájön, hoho, nem oda Buda, bilibe lóg a keze. Egyszer valahol már írtam egy posztot erről, amit most át is menekítek. Tehát íme az ovis-bölcsi verzió:
Hogyan tornázzunk itthon két kisgyerekkel?
Hát ez igazi kihívás lesz. Nemcsak fizikailag, szellemileg is megmozgat az itthoni torna. Már akkor próbálkoztam, mikor csak egy kicsi volt itthon. Aztán terhestorna, a másodikkal pocakosan, végül immár kétgyerekesen teszem ugyanezt. Álljanak itt mindenkinek tanulságul tapasztalataim.
Az első fontos pont, mikor tornázzunk? Amikor kaki, pisi, pelusozás, ebéd, vacsora, meseolvasás van, nyilván esélyünk sincs. Tehát meg kell teremteni az alkalmas környezetet. Lehetőleg mindent elrendezve: WC-villany égjen, ha van még pelusos, akkor legyen frissen pelenkázva, extra kicsik megetetve, önjáró lurkóknak pedig könnyen megfogható, falatozható étel elérhető helyre készítve, kulacsok feltöltve. Arra számítsunk, hogy amint meglátják anyát, hogy tornába kezd, mint frissen nyílt virág körül a méhek, úgyis döngicsélni kezdenek a lurkóink.
A folytatásért kattints a Mindennapi böszmeségek caféblogra!
