Told Budapesttől közel 300 kilométerre, a magyar–román határ mellett fekszik, Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében. Hajszálra olyan, mintha a világ végére mennénk, az utolsó néhány kilométert a faluba egy keskeny bekötő úton kell megtenni. Egy zsákfaluról van szó, amit összesen 300-an laknak.
Az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola számos programot működtet az itt élő gyerekek és felnőttek esélyegyenlőségeinek javítására: rajzórák, művészeti nevelés, tanoda, kiskert, lekvárfőzés, asztalosműhely, biobrikettprogram. Ezekhez 6-8 helyi lakost is foglalkoztatnak.
De miért pont itt, az egyik legeldugottabb faluban?
“Az Igazgyöngynél feltették a kérdést: Hol van a legtöbb probléma? Hova érdemes elvinni az innovációkat? Toldon az embereknek gyakorlatilag nincs munkalehetőségük, a gyerekeket a tanulás nemigen motiválja. Többségük mélyszegénységben él, remény és különösebb kilátások nélkül, máról holnapra. Sokan abba is hagyják az iskolát, legfeljebb a nyolc osztályt végzik el. Utána jöhet a fiúknál a fizikai munka vagy a közmunka, a lányoknál pedig a családalapítás. Egyértelmű volt, hogy itt kell kipróbálnunk a modellt” – meséli Lencse Máté, a Tanoda szakmai vezetője.
A helyi Tanoda története több mint három éve kezdődött, egy nyári táborral. Egy csapat önkéntes ugyanis Lencse Mátéval együtt gondolt egy nagyot, és leköltözött néhány hétre Toldra. “Elkezdtük tűzoltás jelleggel felkészíteni a gyerekeket a pótvizsgára. A foci mellett jutott idő a tanulásra is. Az egyéni figyelmet, a sok jó szót, törődést hamar elirigyelte a többi gyerek. Ők is kértek feladatokat. Az lett a dolog vége, hogy kockás papírral a kezünkben mentünk a pályára” – mondja Máté nevetve.
Világos volt, hogy a programot bővíteni kell. Megszületett a Tanoda, ami a gyerekek kompetenciaalapú fejlesztését célozta meg. Vagyis nem a leckén volt a hangsúly, hanem a szövegértésen, logikai feladatokon, matematikán, idegen nyelven.
“Sok felső tagozatos gyereknek alapvető problémája van az olvasással, számolással, az iskola mégis évről évre tovább engedi, csak ne maradjon tovább – mondja a szakmai vezető. – Így fordul elő, hogy akár egy hetedikes gyerekkel is olvasni tanulunk, szövegértést gyakorolunk.”
A gyerekek suli után már mennek is a Tanodába. Az alapítvány munkatársai nap közben is Toldon vannak, dolgoznak a projekteken, foglalkoznak a családokkal, illetve részt vesznek a közösségi programokon a kultúrházban.
16.10 perckor megérkezik a busz, ami az egész napos iskolából hozza haza a gyerekeket.
Ugrálnak le a gyerekek sorban, egy puszi anyának a buszmegállóban, majd futnak a Tanoda háza felé.
“Fogalmunk sincs, mitől ilyen marasztaló a program – folytatja Máté. – Valószínűleg a személyesség a kulcsa.”
Kezdődhet a foglalkozás, első a ráhangolódás egy-két játékkal. “Válassz tíz lapot! Vigyázz, az még csak hét! Hány lapra van még szükség?”
Az egyik kislány odaül a géphez, neki ma Skype-on van órája.
Az egyik foglalkozás mindig Skype-on keresztül zajlik, különben nem jutna minden gyerek mellé pedagógus. Sok időt és pénzt lehet így megspórolni, a hatékonyság szempontjából ráadásul alig van különbség. “Természetesen a legtöbb gyerek a személyes találkozásokat várja, de tudják, hogy néha csak Skype-órákra van lehetőség. Olyan gyerek is van, akit kifejezetten a Skype motivál” – magyarázza Máté.
“Akarod, hogy felváltva olvassunk?”
“Ismered ezeket a mesehősöket? Írd a képek mellé a nevüket!”
A délutáni foglalkozásokon az itt élő gyerekek egyharmada heti rendszerességgel megfordul. Ez körülbelül 25-30 gyereket jelent.
A Tanoda feladatlapjai teljesen egyénre szabottak. “Minden gyereknek van egy mentora, aki pontosan tudja, elsősorban milyen kompetenciákat kell fejleszteni. Ezen kívül tudja azt is, hogy mi érdekli, mi motiválja a gyereket. Ez utóbbihoz igazítja a segédanyagokat. Ha valaki a dinókról szeretne olvasni, akkor az ő feladatlapja a dinókról fog szólni” – magyarázza Máté.
A legkisebbek öt, a legnagyobbak 17-18 évesek. A kicsiknek az alapítvány munkatársai iskolai előkészítőt tartanak. Összesen húsz önkéntes foglalkozik a gyerekekkel, hetente kétszer-háromszor, beleértve az online segítőket.
Kérdésünkre, hogy mi a legjobb a programban, sorra azt válaszolják a gyerekek: “a játék és a tanulás!”
Így néz ki közben Budapesten a távoktatás másik oldala. Bogi, végzős, tanár szakos hallgató, a tanoda egyik mentora, az idegen nyelvi munkacsoport vezetője. Pörögnek az instrukciók Skype-on keresztül. A foglalkozás időtartama egy óra, ha a gyerek elakad, persze Bogi is beleírhat a feladatlapba. Toldon mindeközben egy helyi munkatárs támogatja a gyerekeket: beengedi őket a Tanodába, bekapcsolja a gépet, és ellenőrzi, hogy minden rendben megy-e.
Az önkéntesek jellemzően egyetemisták és végzett pedagógusok, de megfordult már itt színházi rendező és építész is. A tervezés és előkészítés munkacsoportokban zajlik (például matematika, szövegértés, természettudományok és idegen nyelv), tehát az önkéntesek nemcsak a gyerekek oktatásában vesznek részt, hanem a tananyagok, eszközök elkészítésében is.
Toldon a kicsik után jönnek a nagyok. Az ő programjuk ma a disputa, a vitakultúra-fejlesztés. A téma a szenvedélybetegségek közül kerül ki, ők választották. “A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a gyerekek önként, többnyire kifejezetten motiváltan jönnek a Tanodába. Innen már szinte könnyű dolgunk van. Szeretnénk, ha modellértékűvé válna a program, és ha sok helyre eljutna. Erre minden esélyünk meg is van, csak csinálni kell és beszélni kell róla” – mondja Lencse Máté.