Told Budapesttől közel 300 kilométerre, a magyar–román határ mellett fekszik, Magyarország egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségében. Hajszálra olyan, mintha a világ végére mennénk, az utolsó néhány kilométert a faluba egy keskeny bekötő úton kell megtenni. Egy zsákfaluról van szó, amit összesen 300-an laknak.
Az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola számos programot működtet az itt élő gyerekek és felnőttek esélyegyenlőségeinek javítására: rajzórák, művészeti nevelés, tanoda, kiskert, lekvárfőzés, asztalosműhely, biobrikettprogram. Ezekhez 6-8 helyi lakost is foglalkoztatnak.
De miért pont itt, az egyik legeldugottabb faluban?
“Az Igazgyöngynél feltették a kérdést: Hol van a legtöbb probléma? Hova érdemes elvinni az innovációkat? Toldon az embereknek gyakorlatilag nincs munkalehetőségük, a gyerekeket a tanulás nemigen motiválja. Többségük mélyszegénységben él, remény és különösebb kilátások nélkül, máról holnapra. Sokan abba is hagyják az iskolát, legfeljebb a nyolc osztályt végzik el. Utána jöhet a fiúknál a fizikai munka vagy a közmunka, a lányoknál pedig a családalapítás. Egyértelmű volt, hogy itt kell kipróbálnunk a modellt” – meséli Lencse Máté, a Tanoda szakmai vezetője.
A helyi Tanoda története több mint három éve kezdődött, egy nyári táborral. Egy csapat önkéntes ugyanis Lencse Mátéval együtt gondolt egy nagyot, és leköltözött néhány hétre Toldra. “Elkezdtük tűzoltás jelleggel felkészíteni a gyerekeket a pótvizsgára. A foci mellett jutott idő a tanulásra is. Az egyéni figyelmet, a sok jó szót, törődést hamar elirigyelte a többi gyerek. Ők is kértek feladatokat. Az lett a dolog vége, hogy kockás papírral a kezünkben mentünk a pályára” – mondja Máté nevetve.
Világos volt, hogy a programot bővíteni kell. Megszületett a Tanoda, ami a gyerekek kompetenciaalapú fejlesztését célozta meg. Vagyis nem a leckén volt a hangsúly, hanem a szövegértésen, logikai feladatokon, matematikán, idegen nyelven.
“Sok felső tagozatos gyereknek alapvető problémája van az olvasással, számolással, az iskola mégis évről évre tovább engedi, csak ne maradjon tovább – mondja a szakmai vezető. – Így fordul elő, hogy akár egy hetedikes gyerekkel is olvasni tanulunk, szövegértést gyakorolunk.”
A gyerekek suli után már mennek is a Tanodába. Az alapítvány munkatársai nap közben is Toldon vannak, dolgoznak a projekteken, foglalkoznak a családokkal, illetve részt vesznek a közösségi programokon a kultúrházban.
16.10 perckor megérkezik a busz, ami az egész napos iskolából hozza haza a gyerekeket.
Ugrálnak le a gyerekek sorban, egy puszi anyának a buszmegállóban, majd futnak a Tanoda háza felé.
“Fogalmunk sincs, mitől ilyen marasztaló a program – folytatja Máté. – Valószínűleg a személyesség a kulcsa.”
Kezdődhet a foglalkozás, első a ráhangolódás egy-két játékkal. “Válassz tíz lapot! Vigyázz, az még csak hét! Hány lapra van még szükség?”
Az egyik kislány odaül a géphez, neki ma Skype-on van órája.
Az egyik foglalkozás mindig Skype-on keresztül zajlik, különben nem jutna minden gyerek mellé pedagógus. Sok időt és pénzt lehet így megspórolni, a hatékonyság szempontjából ráadásul alig van különbség. “Természetesen a legtöbb gyerek a személyes találkozásokat várja, de tudják, hogy néha csak Skype-órákra van lehetőség. Olyan gyerek is van, akit kifejezetten a Skype motivál” – magyarázza Máté.
“Akarod, hogy felváltva olvassunk?”
“Ismered ezeket a mesehősöket? Írd a képek mellé a nevüket!”
A délutáni foglalkozásokon az itt élő gyerekek egyharmada heti rendszerességgel megfordul. Ez körülbelül 25-30 gyereket jelent.
A Tanoda feladatlapjai teljesen egyénre szabottak. “Minden gyereknek van egy mentora, aki pontosan tudja, elsősorban milyen kompetenciákat kell fejleszteni. Ezen kívül tudja azt is, hogy mi érdekli, mi motiválja a gyereket. Ez utóbbihoz igazítja a segédanyagokat. Ha valaki a dinókról szeretne olvasni, akkor az ő feladatlapja a dinókról fog szólni” – magyarázza Máté.
A legkisebbek öt, a legnagyobbak 17-18 évesek. A kicsiknek az alapítvány munkatársai iskolai előkészítőt tartanak. Összesen húsz önkéntes foglalkozik a gyerekekkel, hetente kétszer-háromszor, beleértve az online segítőket.
Kérdésünkre, hogy mi a legjobb a programban, sorra azt válaszolják a gyerekek: “a játék és a tanulás!”
Így néz ki közben Budapesten a távoktatás másik oldala. Bogi, végzős, tanár szakos hallgató, a tanoda egyik mentora, az idegen nyelvi munkacsoport vezetője. Pörögnek az instrukciók Skype-on keresztül. A foglalkozás időtartama egy óra, ha a gyerek elakad, persze Bogi is beleírhat a feladatlapba. Toldon mindeközben egy helyi munkatárs támogatja a gyerekeket: beengedi őket a Tanodába, bekapcsolja a gépet, és ellenőrzi, hogy minden rendben megy-e.
Az önkéntesek jellemzően egyetemisták és végzett pedagógusok, de megfordult már itt színházi rendező és építész is. A tervezés és előkészítés munkacsoportokban zajlik (például matematika, szövegértés, természettudományok és idegen nyelv), tehát az önkéntesek nemcsak a gyerekek oktatásában vesznek részt, hanem a tananyagok, eszközök elkészítésében is.
Toldon a kicsik után jönnek a nagyok. Az ő programjuk ma a disputa, a vitakultúra-fejlesztés. A téma a szenvedélybetegségek közül kerül ki, ők választották. “A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy a gyerekek önként, többnyire kifejezetten motiváltan jönnek a Tanodába. Innen már szinte könnyű dolgunk van. Szeretnénk, ha modellértékűvé válna a program, és ha sok helyre eljutna. Erre minden esélyünk meg is van, csak csinálni kell és beszélni kell róla” – mondja Lencse Máté.
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Megszólalt az ócsai polgármester Koltai Róbert kitiltásáról
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Csillagjegyek, akik remek hétvége elé néznek
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Ezek a csillagjegyek a legkedvesebbek
