Emlékszem, amikor kislány voltam, megbabonázva néztem, anyukám micsoda varázslásokra képes. Ahogy reggelente felkelt, megkomponálta az aznapi frizuráját, sminkelt, majd gondosan összeállította a napi szettjét, és felöltözött csinosan, akár egy plus size modell. Olyan volt, mintha minden reggel más és más bőrbe bújva vágna neki a nap kihívásainak. Egy dolog volt csak állandó: anya puha, meleg tenyere, amibe olyan jó volt belecsúsztatni a kezemet, amikor elindultunk az óvoda felé. Bárcsak ma is érezhetném még azt a finom érintést! Azt a biztonságot adó érintést és az óvó pillantást, amivel csak az anyák tudják körülölelni a lányaikat. Pontosan ez a semmihez sem fogható harmónia sugárzik az alábbi képekről is.
