Az indiai származású Reshma Saujani politikus és a Girls Who Code alapítója nem kis célt tűzött ki maga elé: 2020-ra egymillió nőt szeretne bevezetni az informatikába. Hogy ennek mi köze a bátorsághoz, arról a TED színpadán mesélt.
A fiatal nő mindössze 34 éves volt, amikor elhatározta, hogy belép a politikai harctérre, és megígérte magának, hogy a képviselőház tagja lesz; és bár hitt magában, a média is nagy reményeket fűzött hozzá, és támogatói rengeteg pénzt toltak bele a választási kampányba, a végén mégis csúfos vereséget szenvedett. Megalázó volt számára a bukás, de a történtek ellenére mégis levonta a legfontosabb tanulságot: életében először bátor mert lenni. Nagy szó ez egy olyan nőnek, akit úgy neveltek, ahogy egy kislányt szokás, aki megtanulja, hogyan legyen szép, csinos, hogyan ne hibázzon, hogyan legyen biztonsági játékos, hogyan legyen tökéletes.
S míg a kislányok a tökéletesség útján haladnak, a fiúk mást kapnak. Ők felmászhatnak a fészer tetejére, magasra szállhatnak a hintával, kiszakíthatják a nadrágjukat, ugrathatnak a biciklivel – vagyis vagányak, rafináltak és bátrak lehetnek. Amikor ezek a fiúk felnőnek, ezeket a mintákat viszik tovább, ellentétben a nőkkel, akik közül csak nagyon kevesen tudják, mit jelent bátornak lenni.
Reshma Saujani bátorságdeficitnek nevezi ezt az állapotot, szerinte a nők azért vannak kisebbségben mindenütt, mert félnek, mert nem hozzák magukkal azt, amit a férfiak már kisfiúként megkaptak. Ezt a jelenséget bizonyítják azok a kísérletek is, melyekben lányok és fiúk nagyon nehéz feladatokat kaptak azért, hogy a kutatók megfigyelhessék, ki hogyan reagál ilyen helyzetben. Az eredmény meglepő volt: a feladatokat az okos lányok adták fel a leghamarabb (minél magasabb volt az IQ-juk, annál gyorsabban), míg velük szemben a fiúk a bonyolult feladatot izgalmas kihívásként élték meg, lázba hozta őket és felturbózta akaraterejüket.
Mi lehet a magyarázat erre a jelenségre? Biztosan nem a képesség és a tudás hiánya. Nem. A magyarázat abban rejlik, ahogy fiúk és lányok, férfiak és nők a kihívásokra tekintenek. Míg a férfiak izgalmas feladatként fogják fel, a nők szorongató helyzetként tekintenek rá, hiszen perfekcionistaként a bukás lehetőségét is látják ezekben az élethelyzetekben: “Mi van, ha nem tudom megcsinálni?” – visszhangzik bennük a kérdés, és inkább neki se vágnak a feladatnak.
A politikus szerint ezzel a jelenséggel magyarázható többek között az is, hogy miért van ennyi betöltetlen állás, de az is, hogy miért van ennyire kevés nő az informatika területén. Szerinte mindennek alapja, hogy bátor nőket kell nevelni és nem tökéleteseket.
Ha tudsz angolul, nézd meg a teljes előadást!
Olvass a bátorságról az NLCafén!
- Feldmár András: “A védekezés az, ami megöl bennünket!”
- Heti Csernus: Türelem, bátorság, csibészség
- Feldmár András: “Nem önzőség kilépni a szarból!”
