“Ott voltam én, a jókedvű, szociális, nevetős ember az egyik oldalon, a másikon pedig a férjem, a csendes, borongós, elszigetelt fajta. Ritkán fordult elő, hogy elmentünk volna randizni, és olyankor is mindig jól megfogható pillanat volt, amikor Füles elkezdte összepisilni a mi kis mennyországunkat.
– Bárcsak elmondanád, mit van veled – mondtam, ahogy hazafelé autóztunk.
– Nem tudom – válaszolta.
– Már 22 éve együtt vagyunk, és boldog voltál az együtt töltött évek többségében.
– Tudom – ismerte el.
– Velem van a baj? Miattam vagy boldogtalan? Vagy a családunk miatt? – sóhajtottam.
– Nem, nem miattad és nem a gyerekek miatt van. Semmi köze hozzátok.
– Belefáradtam, hogy folyton a szőnyeg alá söpörjük ezt. Itt az ideje, hogy őszinték legyünk egymással. Semmi sem fog változni, ha nem mondod el, mi a gond.
– Képtelen vagyok rá – meredt maga elé, szorítva a kormányt.
– Meleg vagy? – vágtam bele a közepébe, mert gondoltam valami nagy titok lehet csak mögötte, úgyhogy a találgatás jó ötletnek tűnt. Végül is, néha így alakul az élet.
– Nem – mondta.
– Akkor nő akarsz lenni vagy ilyesmi? – dobtam be egy számomra őrült kérdést. Nem válaszolt. Hirtelen megvilágosodtam. De hallani akartam a választ. – Te… te igazából nő vagy? – Még nagyobb csend. A gyomrom felfordult, hányingerem lett.
– Nem tudok erről beszélni – mondta a legvékonyabb, legsérülékenyebb hangon, amit valaha is hallottam tőle. Úgy éreztem, ezen a ponton megszakadt a szívem.
Az élet, amit addig ismertem, amiben volt egy férjem, szertefoszlott aznap éjjel. Meghalt minden körülöttem.
Azt hittem, tudok mindent a férjemről. De akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, egyáltalán nem ismerem ezt az embert. Nem hittem volna, hogy ilyesmi kétszer is előfordulhat egy családban (a lányunk, Alexis is transznemű). Nem értettem, hogy tudta eltitkolni két évtizedig előlem. Nem tudtam, hogy mi lesz ezután, hogyan hat ez majd a családunkra, a gyerekeinkre, a férjem munkájára.
Zoe és Amanda
Elárulva, megbántva, lesújtva, mérgesnek és ijedtnek éreztem magam. Ő pedig csak lehúzódott egy parkolóban és mélységesen megkönnyebbülve annyit mondott, hogy nem hitte volna, hogy elmondja bárkinek ebben az életben, és tessék, most már tudom. Egyszerre akartam üvölteni vele és megölelni őt.
Teljesen elveszettek voltunk egy ismeretlen terepen.
Mindez 8 hónapja történt. Jó lenne azt mondani, hogy könnyű volt ez a pár hónap, de sajnos nem így van. Az első hónapok kifejezetten egy hullámvasútra emlékeztettek. Nem gondoltam volna, hogy túléljük ezt az időszakot együtt, amíg a férjem átváltozott nővé, és megszületett belőle Zoe. De végül jóra fordult minden, Zoeval az élet csodálatos.
Még a neve kiválasztásában is segítettem neki, megvétóztam minden ötletét, ami nem tetszett. Sok nem tetszett. Nem biztos, hogy akkoriban érezte a támogatásomat. Mostanra már hivatalosan is megváltoztatta a nevét és nemét is, az anyakönyvi kivonatán nőként és Zoeként van bejegyezve. Ez azt jelenti, hogy azóta én egy meleg házasságban élek. Kicsit meredeken hangozhat egy kívülálló számára, de nekem nem volt probléma, hogy ugyanolyan nemű legyen a házastársam. Így tűnt helyesnek, hát ezt tettem. Végre, 22 év együttlét után megkaptam a párom teljes valóját, nemcsak azt a részét, amit addig megmutathatott magából. A körülötte lebegő szürke Füles-felhő pedig eltűnt, mintha sosem lett volna. A feleségem nagyszerű ember, vidám és társaságkedvelő most már, hogy jól érzi magát a saját bőrében. Sosem voltunk még ilyen boldogak.
Tudom, hogy horrorisztikus sztorik keringenek arról, hogy mi mindent kell elviselniük azoknak, akikről kiderül a környezetük számára, hogy melegek vagy transzneműek. Nekünk nem volt egyetlen atrocitásunk sem. A családunk, barátaink és szomszédaink mind elképesztően elfogadóak voltak. Szerencsések vagyunk, hogy ilyen sok nyitott szívű, gondoskodó ember vesz körül minket. Egészen máig. Ma megy Zoe először nőként dolgozni, sok múlik azon, hogyan fogadják a nemváltását a munkahelyén, úgyhogy érthetően tiszta ideg. De a legjobb út az egyenes út, még ha nehéz is. Ha ezt meglépi, akkor nincs több rejtőzködés, én mondhatom mindenki előtt, hogy feleségem van, és végre a gyerekeink is mondhatják, hogy két anyukájuk van.
Nem kell azon gondolkodnunk, hogy kinek mondtuk el és kinek nem, ki tudja és ki nem, ki az, aki még nem tudhatja meg, mert elmondhatja valakinek… iszonyatosan fárasztó volt így élni mindannyiunknak. A reakcióktól már nem félek. A mi világunk annyira tele van most szeretettel és elfogadással, hogy nem férnek bele mások gyűlölködő gondolatai. Ha mindazt olvasták volna, amit én ebben a témában, akkor már ők sem félnének ettől, és nem dobálnák meg a transzneműeket és melegeket. Nem ítélkeznének. Nem tartanának minket furcsának és betegnek. A tudás biztonságot ad, úgyhogy mielőtt még megírnád kommentekben, hogy milyen nagy baj a világnak, hogy mi létezünk, inkább olvass. A mi életünk így teljes és boldog, nem adnám senki másért a transznemű feleségemet.”
Olvass még többet a transzneműségről:
- Ő volt az első férfi, aki nővé operáltatta magát – Ismerd meg a transznemű Lili Elbét!
- 18+: Aktfotókon mutatták meg magukat a transznemű nők
- Okosak, szépek, híresek és transzneműek – galéria
