2016. Április 22.

“Elindultam az úton, amelyen végig kell mennem” – két édesanya, egy csodás nap

Mit tehet egy édesanya, amikor szembesül a ténnyel, hogy nincs olyan intézmény, amelyben autista gyermeke felnőttként élhetne és dolgozhatna? Nos, Szekeres Erzsébet nem bízta a jövőt a véletlenre: csaknem harminc évvel ezelőtt megalapította a csömöri Rehabilitációs Központot, amely a kezdetektől otthont, illetve munkalehetőséget biztosít gondozottjai részére. Mára csaknem ezer ember kötődik az intézményhez, köztük 110-en élnek a falak között, ahol a nevelőintézetből érkező lakók számára egyfajta hagyományként Hellinger-féle családállítást is biztosítanak. Nem véletlen, hogy Erzsébet maga is ezt kérte az álomnapján. A Hagyd a dagadt ruhát rám projekt újabb története.

nlc

12 elszánt nő, 12 édesanya úgy döntött, saját példamutatásukkal hívják fel a társadalom figyelmét arra, életmentő lehet, ha egy édesanya kidughatja fejét a tajtékzó hullámok közül, és egy kicsit magára találhat. A Hangák, a Zöldre Érett Nők Közössége a Balázs Gyógyulásáért Alapítvánnyal közösen időt, energiát nem kímélve ajándékozott egy napot édesanyáknak, akikkel előtte soha nem találkoztak, hogy megérezzék, milyen az, amikor csak ők számítanak. A 12 történetet itt, az NLCafén olvashatjátok.

“Amikor megismertem az Erzsi által vezetett központ munkáját, azonnal tudtam, hogy az ő álomnapját szeretném biztosítani. Mivel konduktorként is dolgozom, sok hasonló családdal találkozom, és rengeteg szeretetet kapok a foglalkozásokon a gyerekeiktől” – kezdi Kardos Zsófia, aki hozzáteszi: “A másik, ami még megfogott Erzsi kapcsán, a kérése, hogy családállítást szeretne. Nagyon közel áll hozzám ez a módszer, magam is gyakran veszek részt hasonló terápián akár segítőként, ezért azonnal tudtam, hova forduljak, hogy teljesülhessen az álom.”

Ahogy Erzsi mondja: mindig is érdekesnek, illetve hasznosnak találta a családállítást, amelyet az intézményükben a 18 éves koruk után odakerülő állami gondozottak számára egy kedves pszichológus ismerőse biztosít immár évek óta. Azonban mint a központ vezetője, ő nem szeretett volna a munkahelye keretei között részt venni hasonló alkalmon. A reggeltől estig tartó feladatai miatt viszont máshová sem tudott elmenni. “Hétköznap tényleg minden időmet a központban töltöm, kéthetente hétvégén hazaviszem magammal a fiamat, aki ma már negyvenéves, a köztes hétvégéken pedig szakmai programokon veszek részt, ezért eddig sehogy sem tudtam megoldani, megszervezni egy családállítást.”

Erzsébet és fia

Csapatmunka volt az álomnap

Erzsébet álomnapja végül nemcsak azért lett különleges, mert egy hosszú évek óta dédelgetett vágyat teljesített, hanem mert Zsófi mellett számos önkéntes segített a megvalósításban. A meghatározott napok ugyanis sehogy sem illeszkedtek Erzsi naptárába, ezért egy rendhagyó családállítást szerveztek az elfoglalt édesanya által választott időpontban. “Erzsivel a program előtt már egyszer találkoztam, és nagyon nyitott embert ismertem meg benne, sok mindent tudtam az életéről, mire eljött a családállítás napja. Ezért is örültem különösen, amikor engem kért meg, hogy bújjak az ő szerepébe” – meséli Zsófia.

A módszer lényege ugyanis, hogy a családállítást kérő kiválasztja a jelenlévő segítők közül, hogy ki melyik családtagjának az érzelmi lenyomatába álljon bele. Ezen keresztül válik lehetővé megérteni a családi viszonyokat, a megértésen túl lehetőség van az oldásokra. A saját életre vonatkozó felismerések tükrében új döntések meghozatalára.

Azt adta az élmény, amit vártam, talán még annál is többet. Meghatott, hogy ennyi ember alkalmazkodott az időbeosztásomhoz, és hogy Zsófi érdeklődő kíváncsiságát az egész csoport hozzáállásában is felfedeztem. Nagyon érdekes tapasztalat volt ez az alkalom, olyan információk, érzések jöttek elő belülről, amelyek még sokáig fognak bennem dolgozni, és még ezer kérdéssel szembesítenek. Tudom, hogy vissza fogok jönni néhány hasonló foglalkozásra, az első ugyanis még csak elindított az úton, amelyen majd végig kell mennem” – foglalja össze Erzsébet.

De azért azt is bevallja: bár a kezdeményezés első hallásra nagyon szimpatikus volt, kezdetben nem értette, miért övé az álomnap, hiszen annyian megérdemelnék még… Talán ez a legjobb bizonyíték: valóban neki kellett kapnia a kis csodát. Az elhivatott anyának, aki az elmúlt három évtizedben nemcsak a saját fián, hanem számos hasonló sorsú társán is segített.

Folytatás több felvonásban

Az álomnap utóélete pedig nemcsak a családállítás szempontjából került szóba Erzsi és Zsófi között, hiszen a két új ismerős már a csömöri központban is járt együtt. Zsófi megismerhette az ott lakók életét személyesen: a kemény munkától a szabadidős programokig találkozott a főbb tevékenységeikkel.

“Sokféle szakmát kínálunk, így például a szövést, fonást, csomagolást. Számos gondozottunk dolgozik a kertészetben, a konyhaüzemben vagy épp a szerelőműhelyben. Mindenkinek a lehetőségeihez képest a leginkább testhezálló munkát igyekszünk megtalálni, miközben a lazítást sem felejtjük: sport, klubfoglalkozások, zeneterápia is helyet kap nálunk” – részletezi lelkesen Erzsi.

Úgy tűnik, ez a lendület Zsófit is magával ragadta, és nem utoljára járt az intézetben.

“Nagyon megérintett az itt uralkodó légkör, a családias szobák, terek, a tapintható otthonérzet. Szeretnék valahogy segíteni itt önkéntesként, bár három gyerek mellett én sem vagyok időmilliomos, de akár félévente egy-egy foglalkozást szívesen tartanék, ha igénylik az itt élők” − mondja az álomnap megvalósítója, aki úgy érzi: már nem tudna elszakadni attól a történettől és példától, amelyet Erzsi mutatott neki.

Mindig igyekeztem segíteni a körülöttem élőknek, még ha apró dolgokban is, de most úgy éreztem, valami igazán nagy csodának lehettem részese. Valódi őszinte együttlétet, emberi jóságot kaptam. Újra bebizonyosodott számomra: minden napban van valami ajándék.