Eva Braun, aki öngyilkossággal zsarolta Hitlert
Eva Braun 1912-ben született, nem volt éppen jó tanuló. Bolti eladóként dolgozott, közben pedig 17 évesen Heinrich Hoffmannhoz, a náci párt hivatalos fényképészéhez került állásba. Ott találkozott először személyesen Hitlerrel, és a fiatal lány örök szerelemre gyúlt a diktátor iránt. Nem számított sem a 23 év korkülönbség, sem Hitler politikai tevékenysége. Kapcsolatuk egyre szorosabbra fűződött, és egy idő után kimondatlanul is egy pár lettek. Nem sok időt töltöttek azonban együtt.
Mivel a fiatal nő elhanyagolva érezte magát az elfoglalt politikus mellett, úgy gondolta, hogy egy öngyilkossági kísérlet pont jó lesz arra, hogy felhívja magára szerelme figyelmét, hogy többet foglalkozzon vele. Ezért 1932-ben az apja fegyverével öngyilkosságot kísérelt meg, illetve mondjuk inkább úgy, hogy eljátszotta azt. A próbálkozás bejött, átverte Hitlert, aki ezután egyre több időt töltött a lánnyal, de persze csak addig, amíg lecsillapodnak a kedélyek. Eva azonban néhány év elteltével újra úgy gondolta, hogy ideje ismét felhívnia magára a figyelmet, így 1935-ben túladagolta a gyógyszereit. Hitler ezután az összes rezidenciáján fenntartott a lány számára egy-egy lakosztályt, hogy állandóan a maga közelében tudhassa őt. Persze nem féltésből, hanem inkább azért, mert aggódott, hogy botrányba keveredik, ami árthat a politikai támogatottságának.
Adolf Hitler és Eva Braun
Egyet azonban nem sikerült elérnie Braunnak, méghozzá azt, hogy feleségül vegye őt a diktátor. Hitler ugyanis úgy vélte magáról, hogy rendkívül vonzó a női nem számára, és politikailag nem lenne célszerű, ha megnősülne. Ezért nem vállalta nyíltan a kapcsolatukat, soha nem mutatkoztak nyilvánosan egy párként. Eva nem volt igazi társa a diktátornak, nem szólhatott bele Hitler politikai tevékenységébe, nem is igazán értette, mi zajlik körülötte, még a megbeszéléseken sem maradhatott ott, mindig kiküldték, sőt azt sem engedték neki, hogy belépjen a pártba.
Ideje nagy részét a fényképezés, a sportolás, a mozizás és a ruhavásárlás tette ki. Hitler sofőrje szerint Eva boldogtalan volt a diktátor mellett, napjai úgy teltek lassú egymásutánban, hogy csak arra várt, mikor foglalkozik vele végre a szerelme. Erre azonban nem sokszor került sor, Hitler ugyanis híres volt arról, hogy kihasználta a körülötte élőket, és nem Eva volt az első, akit az öngyilkosságba hajszolt.
Eva 1945-ben, 33 évesen utazott Hitlerrel a Führerbunkerbe, amikor már szorult a hurok a diktátor körül. Az április 28-ról 29-re virradó éjjelen polgári szertartás keretében Hitler végül feleségül vette Evat, talán azért, mert már tudta, hogy nincs mit veszítenie ezzel. A történelem egyik legrövidebb házassága kerekedett a történetből. Alig két nappal később ugyanis mindketten öngyilkosok lettek, és ezúttal sikerült is a halálos kísérlet.
Rachele Mussolini, aki először férje apjával kavart
Rachele Guidi 1890-ben született, földműves család gyermekeként. Szülei halála után, tizenévesen az özvegy Alessandro Mussolini szeretője lett, aki az apja volt a későbbi fasiszta vezér Benito Mussolininek. Az idős férfi nem sokkal később meghalt, így 1910-ben, alig 20 évesen annak fiával, Benitóval folytatta titkos szerelmi életét. Benitónak ugyanis akkor már Ida Dalser volt a párja, akit 1914-ben feleségül is vett, de mielőtt még közös gyermekük 1915-ben megszületett volna, el is váltak egymástól. Benito és Rachele még abban az évben összeházasodtak, öt gyermekük született. A diktátor politikai tevékenységével volt elfoglalva, Rachele pedig a gyermekneveléssel.
Rachele és Benito Mussolini
Mussolini második házasságában sem vált éppen a hűséges férj mintaképévé. Ez is lett a veszte, hiszen 1945. április 28-án éppen akkor fogták el őt olasz partizánok, amikor egyik szeretőjével, Claretta Petaccival volt együtt. Mindkettőjüket kivégezték. Rachelét nem sokkal később szökés közben szintén elfogták, és amerikai fogságba került. Neki azonban szerencséje volt, hét hónappal később szabadon engedték. Ezután megpróbálta újrakezdeni az életét, szülőfalujában állást vállalt egy étteremben, majd öregkorában nyugdíjat is kapott az államtól 1979-ig, egészen a haláláig.
Csian Csing, aki még Mao Ce-tungon is megpróbált túltenni
A történelembe Csian Csingként bevonult nő Li Süméng néven született 1914-ben. Fiatalkorában színésznőként dolgozott, és szabadidejét általában alkalmi afférok tették ki. Az ifjú nő azonban egy idő után úgy gondolta, hogy ideje megállapodnia, és ehhez mindenképpen olyan férfit szemelt ki magának, aki mellett látta a jövőjét. Na, nem elsősorban magánéletileg, inkább az érvényesülés tekintetében. Mao Ce-tung, a kínai kommunista párt vezetője éppen megfelelt az elvárásainak, így az ifjú hölgy Mao előadásain állva tapsolva, csábos pillantásokat vetve, szépen-lassan magába bolondította a diktátort. A pártban eleinte nem nézték jó szemmel a kapcsolatukat, mondván, hogy a vezérük kétszer annyi idős, mint Csing, és később sem szerették meg őt. Ennek ellenére ő lett Mao negyedik és egyben utolsó felesége.
Mao Ce-tung és Csian Csing
Csing más, diktátorok mellett élő nőkkel ellentétben aktívan belefolyt a politikai életbe. Eleinte Mao személyi titkáraként dolgozott, majd a propagandaosztályt erősítette, és a kulturális forradalmi csoport élén tevékenykedett. Környezete úgy vélte róla, hogy számító, érdekhajhász nő volt, aki céljainak elérése érdekében minden erkölcsöt félretett. Mao Ce-tung saját maga is rájött erre, és halála előtt úgy nyilatkozott, tudja, hogy felesége a hatalomra vágyik, és jobb, ha mindenki felkészül, hogy halála után az özvegye sok gondot fog okozni.
Így is lett, Csing Mao Ce-tung 1976-os halála után is aktívan részt vett a politikában. A Négyek Bandája elnevezésű radikális szervezet fontos tagja lett, amely a központosított médiát tartotta a kezében. Támogatottsága azonban megcsappant férje halála után, olyannyira, hogy 1976-ban letartóztatták, és ellenforradalmi vádakkal életfogytiglani börtönbüntetésre, majd házi őrizetre ítélték. 1991-ben orvosi kezelésre kiengedték, mivel gégerákban szenvedett, de nem akart már tovább betegségben, fogságban élni, inkább öngyilkos lett, felakasztotta magát.
Sztálin felesége rejtélyes körülmények között halt meg
Az 1901-ben született Nagyezsda Allilujeva már gyermekkorában odavolt Sztálinért, a férfi ugyanis egy alkalommal kimentette őt a vízből. Sztálin 23 évvel volt idősebb nála, 1907-ben már meg is özvegyült. A diktátor 1911-ben találkozott újra vele, 1919-ben össze is házasodtak. Két gyermekük született, de az életük nem volt éppen idilli. Ezért általában Nagyezsdát hibáztatták a család barátai, mivel állandóan depressziós volt, és hangulatingadozásait is nagyon nehéz volt kezelni, de talán nem is volt leányálom a diktátor mellett élni. A házaspár rengeteget veszekedett, kapcsolatuk egy idő után nagyon feszültté vált.
Egy alkalommal a szokásos veszekedés után Nagyezsdát holtan találták a szobájában egy revolver mellett 1932. november 9-én. Hogy pontosan mi történt vele, arról sok elmélet született. Mindenesetre a hivatalos szovjet jelentés szerint vakbélgyulladásban halt meg, bár ezt egyik kirendelt orvos sem volt hajlandó aláírásával hitelesíteni, így őket nem sokkal később ki is végezték. Van, aki úgy véli, hogy a veszekedés után Nagyezsda saját maga vetett véget életének, de sokan inkább azt gondolják, hogy Sztálin kezében sült el a fegyver, és így szabadult meg feleségétől.
