Néhány esztendeje, ősszel szakított a barátjával Rita, és karácsony környékén Párizsban élő barátnője felvetette: repüljön ki hozzá pár napra, ne töltse egyedül a szilvesztert. Rita elutazott, és a látogatás nem várt fordulatot hozott. Egy szórakozóhelyen megismerkedett Lotfival, a tunéziai származású informatikussal, aki elbűvölő udvarlásával szinte azonnal elrabolta a szívét. Ezt követően néhány hónapig távkapcsolatban éltek, ám annyira hiányoztak egymásnak, hogy ez egy idő után tarthatatlanná vált. Rita döntött: feladta biztos állását, lakását és baráti körét, hogy zéró francia nyelvtudással Lotfihoz költözzön Párizsba.
“Bemutattam Lotfit a családomnak, és összecsomagoltam”
“Nemcsak én hoztam áldozatot, hanem Lotfi is, hiszen az arab kultúrában nincs összeköltözés esküvő előtt, mi viszont máshogy nem tudtuk megoldani, hogy együtt legyünk – meséli Rita. – Sok-sok átvirrasztott, interneten átbeszélgetett éjszaka után döntöttünk úgy, hogy megbirkózunk a földrajzi, kulturális és egyéb akadályokkal. Mielőtt összecsomagoltam volna, még bemutattam Lotfit a családomnak, majd Párizsba költöztem.”
Persze, a fiatal nőt családja és barátai is nagyok féltették – elvégre országot váltani egy arab férfi kedvéért, akit alig ismer, nem tréfadolog, de bíztak az értékítéletében és támogatták, hogy valósítsa meg az álmait. Rita izgatottan és tudatosan készült a változásra: franciaórákat vett, meditált, főzni tanult, de hamar rá kellett jönnie, az új élet kihívásaihoz ez vajmi kevés. Új országban, egy muszlim férfi mellett, család, barátok és nyelvismeret nélkül szívszorító helyzetbe került. “Lotfi, akivel akkor még angolul kommunikáltunk, nap közben dolgozott és rengeteget voltam egyedül. Világéletemben önálló, tanult, a szakmájában sikeres nőből hirtelen háztartásbeli lettem.
Főleg az okozott nehézséget, hogy nem volt kivel beszélnem, mert nem beszéltem a nyelvet és egy kukkot sem értettem abból, amit nekem mondtak. Ez borzalmas érzés volt, mintha falakat húztak volna körém. Összetörtem, atomjaimra hulltam, és megerősödtem. Rájöttem, nincs mese: itt csak akkor boldogulhatok, ha küzdök, megtanulom a nyelvet és munkát találok” – meséli Rita, aki először Skype-on, majd két nyelviskolában tanult franciául, és nap közben szinte állandóan filmet nézett, rádiót hallgatott, vagy könyvet olvasott, hogy ragadjon rá a nyelv, ami eleinte lehetetlen küldetésnek tűnt.
Aztán, ahogy teltek a hónapok, persze, egyre jobban és jobban ment neki a francia, ám nem ez jelentette az életében az egyetlen nehézséget – Lotfihoz fűződő kapcsolata is megingani látszott.
“Össze kell csiszolni a világainkat, ami kemény meló”
“Lotfi és én igen különböző kultúrából származunk, ami olykor vicces helyzeteket teremtett, máskor nehézségeket szült – meséli Rita. – Sokszor éreztem úgy, hogy korlátozni akar, vagy épp kisajátítani, ami miatt sokat vitatkoztunk, és csak nagy sokára jöttem rá, ez nem az ő jelleméből, hanem a kultúrájából fakad. Náluk természetes, hogy sok helyen a nők a férfiak mögött járnak, nagyon szolidan öltöznek, és nem mutatnak nyilvánosan túlfűtött érzelmeket, sem negatív, sem pozitív értelemben.
Sokáig bántotta az önérzetemet, ha problémája volt a temperamentumommal, az öltözködésemmel, a nyitott és életvidám viselkedésemmel. Nagy nehezen aztán mindketten megértettük: bármennyire szeretjük is egymást, ahhoz, hogy ebből egy napon esküvő legyen, össze kell csiszolni a világainkat, ami igen kemény meló.” Ritának a nehézségek közepette az írás jelentett mentsvárat. Párizsban szerzett tapasztalatait, élményeit, érzéseit közösségi oldalán osztotta meg, kendőzetlen őszinteséggel írt öröméről-bánatáról egyaránt, és ez egyre nagyobb olvasótábort generált köré. Írásait az egyik barátnője olyan hasznosnak és motiválónak érezte, hogy könyvkiadók figyelmébe ajánlotta.
Rita igencsak meglepődött, amikor felkeresték, hogy szeretnék, ha könyv formájában is megírná a különleges szerelme, és a párizsi élete történetét. Rita, mire a Határtalan szerelem Párizsban című kézirat végére ért, már folyékonyan beszélte a franciát, kitanult egy új szakmát – párjához hasonlóan ő is informatikus lett –, és boldogan élte mindennapjait Párizsban. Nemrégiben a Könyvhét és regényszerűen megírt életmeséjének megjelenése apropóján látogatott haza Budapestre – és elmesélte, hogy Lotfival, úgy tűnik, a legfontosabb csatákat megvívták egymásért.
“Szeretnék a történetemmel másokat is motiválni”
“Párizs lenyűgöző. Csodás, nyüzsgő hely, a nemzetek olvasztótégelye, a művészet, a divat fővárosa, tele szebbnél szebb épületekkel, maga az életre kelt történelem. Baguette, mandulás crosissant, café, biciklizés – ezek jutnak először eszembe – sorolja lelkesen. – Mindezek mellett szívesen élek a csendes külvárosban, fák és virágok között, és nézem az Eiffel tornyot messziről, hazafele menet.
Imádok biciklizni, hétvégén felfedezni Franciaország más régióit, Lotfival a napon ülni egy kávé mellett és figyelni az elhaladó embereket. Imádok a Notre Dame melletti szökőkútnál találkozni a barátokkal, vagy sétálni a Szajna partján. Szeretek élni, kapcsolódni, motiválni másokat, szeretem elmondani, hogy milyen helyzetekkel kerültem szembe és mit tanultam belőle. Ha tudok másoknak segíteni azzal, amit megosztok a blogomon vagy a könyvemben, az számomra pluszenergiát ad a továbbiakhoz” – búcsúzik mosolyogva, mert a gépe hamarosan felszáll: röpíti vissza az ő arab hercegéhez, aki annak ellenére is öt példányt rendelt elővételben Rita könyvéből, hogy egy kukkot sem beszél magyarul.
Még több szerelmi történet az NLCafén:
- 5 különleges szerelmes regény
- A történelem 16 legszenvedélyesebb és legtragikusabb szerelme
- Az év legszerelmesebb története
- Szívfacsaró szerelmi történetek szavak nélkül
