“Évtizedekig hiába vártam az igazira. Próbálkoztam, de a párkapcsolataim rendre zátonyra futottak. Az örökbefogadás gondolata is egy szakítás után jutott először eszembe” – kezdte Claire Patterson az Independent című brit lapnak. Hozzátette, már akkor kikötötte, hogy egészséges babát szeretne, mikor jelentkezett örökbefogadó szülőnek. “Egyedülállóként nem tudtam volna gondoskodni egy tartósan beteg babáról.”
Claire azt mondja, a róla készült videók alapján egy szempillantás alatt beleszeretett a 10 hónapos Tomba, akit végül 8 hónappal később fogadhatott örökbe. “Úgy éreztem ezzel végre teljes az életem.” Csakhogy Claire öröme gyorsan szertefoszlott, mikor rádöbbent, hogy a kisfiú nem egészen úgy fejlődik, mint kortársai.
A kép illusztráció – Kép forrása: Thinkstock
“Le volt maradva a fejlődésben, alig mozgott, és nem beszélt.” Aztán elkezdődtek a rohamok is. Claire ekkor nézhetett bele először Tom papírjaiba, amikből kiderült, a fiú agykárosodást szenvedhetett a szüléskor, amin a rohamai csak tovább rontottak. “És Tomnak rengeteg rohama volt, némely napokon több mint 30.”
Claire azt mondja, az aggodalomtól dolgozni sem bírt, és pontosan tudta, hogy nem képes ellátni a beteg kisfiút. Épp ezért, mikor felajánlották neki, adja vissza a gyermeket, hogy egy speciális intézményben gondoskodjanak róla, Claire habozás nélkül igent mondott. “Nem lemondtam róla, ahogy azt sokan a szememre vetették. Egyszerűen beláttam, hogy nem tudok róla úgy gondoskodni, ahogy arra szüksége van.”
A brit nő azóta létrehozott egy szervezetet, amely azokat a szülőket tömöríti, akik visszaadták örökbefogadott gyermeküket. Szeretné felhívni a figyelmet, hogy igenis vannak okok, amik indokolják ezt a nehéz döntést.
Olvass még többet az örökbefogadásról az NLCafé oldalán:
- “Ennél jobb életem nem lehetett volna” – örökbefogadott fiatalokkal beszélgettünk
- Külföldre visznek minden ötödik örökbefogadott gyereket
- A nagy korkülönbség miatt nem fogadhatják örökbe Botondot
