Mint minden anyuka, Allie Casazza is több ízben megkérte már gyerekeit, hogy selejtezzék le megunt játékaikat a játszószobából. Játszószobából, mert Casazza otthonában egy teljes szobát szenteltek a műanyag és plüsskacatok tárolására. A gyerekek ilyenkor elkezdték átnyálazni a pónikat, kisautókat és robotokat, de hamar megunták a dolgot, és inkább uzsonnázni szerettek volna. Ezért a feladat az anyukára maradt: minden délutáni szundi idején, minden lefektetés után ő még azzal foglalkozott, hogy helyreállítsa a szobában beállt káoszt.
Aztán egyik nap fogta magát, és szinte az összes játékot elajándékozta. Nem büntetésből – ahogy ezt el is mondta –, hanem a család érdekében. Mert úgy látta, csak így tudja megmentene a házasságát, anyaságát.
Arra számított, a gyerekek majd hisztizni fognak, de valamiért tetszett nekik a lehetőségekkel teli, kiürült szoba. Casazza szerint az egész atmoszféra megváltozott egyetlen nap alatt: kevesebb volt a vita, ő nem stresszelt, ami pedig egész láncreakciót indított be: türelmesebb volt gyerekeivel és férjével is.
Szakértők is úgy tartják, hogy nem érdemes a gyereket elhalmozni játékokkal – a kaotikus, műanyagokkal zsúfolt környezet amúgy sem tesz jót neki, és így sosem tanulja meg értékelni, ami megadatott számára.
