Úgy tűnik azonban ezeken a képeken, hogy semmi vérlázító nincs abban, ha a menyasszony és a vőlegény nem akarja elrejteni az akár egész testet díszítő tetoválásait. Sőt még ki is emelik azokat, hogy a bőrükön lévő minták is kiegészítőként legyenek jelen az esküvőjükön. Szeretem ezeket a képeket, mert azt sugallják, hogy a szerelem és a szeretet nem válogat: mindegy, hogy ki vagy, milyen a külsőd, mit varrattál jelen esetben magadra, akkor is rád találhat az az ember, aki úgy, ahogy vagy, szeret.
Ha egy kicsit kiszélesítjük a látókörünket, és nemcsak a tetoválásokra fókuszálunk, akkor ezeknek az esküvői képeknek az az üzenetük, hogy mindenkinek joga van szeretni. Azt szeretni, akit csak akar. És mindenkinek joga van szeretve lenni. Nemre, bőrszínre, stílusra, szexuális orientáltságra, vallásra, nemzetre való tekintet nélkül. Egy esküvőn mind ugyanazok vagyunk: egy menyasszony és egy vőlegény, akik szeretik egymást. A tetoválások és minden más már csak hab a tortán.
