Dion Cole már késésben volt munkahelyéről, mikor megpillantotta, amint egy kutyát kidobnak egy furgonból, majd otthagyják az út szélén. Akkor nem tudott megállni, de nem tudván szabadulni a gondolattól, feleségével visszatért a helyre, megkeresni az elhagyatott kutyust.
A kutya annyira rettegett, hogy a párnak napokba telt, míg végre sikerült magukhoz édesgetniük az állatot. Mikor a kutya elkezdett bízni bennük, hazavitték magukkal az állatot, a felháborodott feleség pedig nyílt levelet címzett a kutyát otthagyó „szemétládának”.
„Annak a szemétládának, aki ott hagyta kutyáját az út mentén, pénteken 3 óra 30 körül.
Engedd meg, hogy elmondjam, min ment keresztül a kutyád. Miután elhajtottál, a kutya rohant, rohant utánad, ameddig a kis lábai vitték, majd mikor már nem bírta, összeesett az út mellett. A férjem látta ezt, meg is állt, hogy segítsen, de a kutya annyira félt, hogy inkább berohant az erdőbe. Mikor este visszatértünk, a kutya még mindig ugyanazon a helyen állt, ahol otthagytad, és még mindig halálra volt rémülve mindentől. Szombat este visszamentem jutalomfalatokkal felszerelkezve, és vittem a kutyámat is, abban bízva, hogy majd könnyebben odajön egy másik kutya társaságára. Már majdnem sikerült, de akkor megállt valaki más is segíteni, a kutya pedig újra elrohant. (…) Hogy voltál képes így eldobni magadtól a kutyádat, mint egy zacskó szemetet? Ez a jóképű kutyus annyira szerető, annyira kedves, imádja a gyerekeimet (különösen a fiamat) és a többi kutyámat is. Őszintén hiszek benne, hogy a férjem azért volt késésben aznap, hogy láthassa mindezt. Csak azt sajnálom, hogy nem látta a rendszámodat. Egy igazi rohadék vagy, és egy nap még felelni fogsz azért, amit tettél.”
A teljes bejegyzést itt lehet elolvasni.
