Ha házasodsz, szülnöd is kell!

“…az Önök családjának legnagyobb ajándéka az, ha egymás iránti szerelmük és szeretetük egy új élet forrásává válhat. A gyermek ugyanis áldás: a család, és nemzetünk megmaradásának záloga.”

Az Origo arról ír, hogy évek óta üdvözlőlappal gratulál a házasodóknak az EMMI Szociális és Családügyért Felelős Államtitkársága. Nem mindenkinek, eddig úgy száztízezer párnak. A közpénzből fizetett, keménypapírra nyomtatott kártyát az anyakönyvvezetők teszik a házasságkötést hitelesítő dokumentumok mellé. A TASZ szerint sérti a magánszférát a kéretlen jókívánság. Egyetértünk velük.

Aki meddő, idős, netán elvetélt vagy nem tervez gyereket, az jól megkapja az arcába. Államilag. Nesze neked, szart sem ér a házasságod, ha nem szülsz bele gyereket. Minek házasodik egyáltalán az ilyen?

Közpénzen nyomasztanak, noszogatnak, kukucskálnak a lábad közé, a kapcsolatodba. Nehogy elfelejtsd, mi a dolgod. Mert a családalapításról csak azt hiszed, hogy a magánügyed. Nem az. A gyermek közjószág Magyarországon, jó, ha eszedbe vésed. Nem a családot, hanem egyenesen a nemzetet gyarapítod méhed gyümölcsével. Az államtitkárság szerint ugyanis a gyermekvállalás természetesen magánügy, de “a nemzet szempontjából minden gyermek megszületése ajándék”.
Lehet ezt még fokozni? Mondjuk halotti anyakönyvi kivonat kiállításánál is kaphatnánk egy diszkrét gyászkeretes papírt (ahhoz úgyis megy a fekete-fehér gólya szimbólum), hogy pótolnunk illene az elhunytat, nehogy már fogyjon a magyar. Szólhatna hivatalból a háziorvos, védőnő, hogy tessék már szülni, régen tetszett terhesnek lenni. Osztogathatnának a postán, hivatalokban szülésre buzdító kártyákat. Lottószelvényhez lyukas óvszert lehetne mellékelni, a gázszámlán pedig a jótékony rezsicsökkentésre emlékeztető narancsos hasábba tehetnének egy figyelmeztetést, hogy most már igazán futja még egy gyerekre.

A magyar kormány ötletessége mindig meglep minket, ha a szülesztésről van szó, pedig olvastunk már hajmeresztő ötleteket. Putyin fogantatás napi hűtőszekrény-sorsolása, vagy a szingapúri hazafias szaporító rap azonban csak a példaképként elénk állított országok utolérhetetlennek látszó  zsenialitásának bizonyítékai. Egyre határozottabban igyekeznek betolakodni a hálószobánkba demográfusok, nyugdíjszámítási szakértők, politikusok, jó szándékú idegenek. Olyasmibe ütik az orrukat, ami magánügy. Bár komoly kétségeink támadtak, hogy értik-e egyáltalán a szó jelentését. Minden létező módon kapacitálnak gyerekcsinálásra, a kisebbik kormánypárt pedig már a gyerekvállaláshoz kötné a nyugdíjat.
Mindez mire jó? Semmire.

Semmi közötök hozzá, kifelé a hálószobákból!