Az eredetileg Hidden figures címet viselő A számolás joga című filmet világszerte hatalmas sikerrel vetítik a január 6-i bemutató óta. Az igaz történetből forgatott dráma három afroamerikai asszony történetét mutatja be, akiknek a XX. század közepén még azért is meg kellett küzdeniük, hogy egyáltalán emberszámba vegyék őket, ám ők ennek ellenére váltak a NASA űrprogramjának nélkülözhetetlen szakértőivé.
Közülük is kiemelkedik Katherine Johnson, akit a filmben a The Empire és a Person of Interest (A célszemély) című sorozatokból ismert Taraji P. Henson formál meg a vásznon. Johnson, akit sokan csak a “számoló lány”-ként ismertek, többek között az első amerikaiként űrrepülő John Glenn első küldetésének idején kalkulálta a biztonságos űrutazást lehetővé tévő röppályákat.
Katherine G. Johnson egy mostani fotón (Fotó: NASA)
Katherine Johnson 98 éves, 2015-ben Barack Obama amerikai elnök a civileknek adható legmagasabb kitüntetéssel, az Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntette ki. Lánya, Katherine Moore a Times-Newsnak adott interjút a hétvégén.
“Mi is csak olvastunk azokról a dolgokról, amiket csinált – mondta Moore az újságnak nyilatkozva. – Tudtam, hogy az anyám a NASA-nál dolgozik. Amikor kicsik voltunk, tudtuk, hogy nagyon okos, de nekünk csak Anya volt.”
Katherine Johnson és két társa, Dorothy Vaughan és Mary Jackson történetét eddig kevesen ismerték és bár most az egész világ megismerheti őket, Moore szerint anyukája nagyon szerényen viszonyul egykori munkájához és a küszöbön álló világhírhez.
A számolás joga főszereplői (b-j): Janelle Monáe, Taraji P. Henson és Octavia Spencer (Fotó: Tumblr)
“A film csodálatos, már négyszer láttam, de minden alkalommal a könnyekig meghatódtam – mondta a tanárként dolgozó asszony. – Mindig valami újat látok meg benne, de anyu nem igazán érti, hogy mire ez a nagy felhajtás. Azt mondta: én csak a munkámat végeztem, szóval nem tudom, mit mondtak rólam, de végül is, kedves dolog, hogy ilyeneket mondanak.”
Johnson különleges gyerek volt, aki 14 éves korában már letudta az érettségit, 18 évesen pedig már a West Virginia State College főiskolán diplomázott, ő volt az első afroamerikai nő, akit a West Virginia University is befogadott.
Édesanyja legendás szerénysége miatt még saját lánya is csak akkor tudta meg, hogy Johnsonnak mekkora szerepe volt az amerikai űrprogram sikerében, amikor maga is már főiskolára járt. A Bennett College könyvtárában ugyanis egy hatalmas képen látta viszont tulajdon anyukáját, amely a Pittsburgh Courier című újság címlapján díszelgett. Mint elmondta, Johnson nem érezte fontosnak, hogy benne lesz az újságban. Moore otthonában a nevezetes címlap ma már a falon lóg bekeretezve.
Johnson annak ellenére nem dicsekedett eredményeivel, hogy egy idő után már egyre több helyre hívták előadni, többek között a Massachusetts Institute of Technologyra, emellett számos könyvben szerepelt, amelyeket tudós nőkről írtak, nem beszélve a számtalan díjról és tiszteletbeli címről, amellyel kitüntették.
“Beletelt egy kis időbe, amíg rájöttünk, hogy magunknak kell kideríteni, anyut éppen miért díjazzák” – mesélte Moore.
Johnson eredetileg tanárként dolgozott, mielőtt elhelyezkedett volna a West Computer Group nevű szervezetnél. Ez egy eufemisztikus elnevezés volt, valójában egy olyan üzemegységről volt szó, ahol a feketéket “emberi számítógépként” dolgoztatták a szegregáció idején. Johnson tehetsége és az analitikus geometriával kapcsolatos tudása miatt azonban továbbléphetett, így bekerülve az űrügynökség kötelékébe, ahol az ott dolgozó, főként fehér férfiak nem fogadták tárt karokkal. Ő azonban mindig egy lépéssel a többiek előtt járt, és amiről a férfiak csak elméletben beszéltek, ő képes volt a gyakorlatban is levezetni és lefordítani a számok nyelvére.
“Mindig megelőzte a korát – emlékezett vissza Moore. – Úgy tűnt, mindig van megoldása azokra a kérdésekre, amiket rajta kívül senki sem tudott megfejteni.”
A megbecsülés ennek ellenére nem jött könnyen. Akkor ugyanis nem volt külön a feketék számára kijelölt mosdó Johnson munkahelyén, akinek ezért fél mérföldet kellett sétálnia, ha kezet akart mosni. Fehér (férfi) kollégái pedig megtiltották neki, hogy a közös kávésbögréket használja, helyette külön kijelöltek egyet, amit a “színesbőrűek” használhatnak. Ez azonban számára másodlagos volt, az első helyen ugyanis otthon betegeskedő férjének ápolása állt, Moore szerint.
“Számára nem az volt fontos, amit a munkájában csinált, hanem az, hogy apa hogy érzi magát, amikor ő hazaért – mondta Moore. – Számára a munka kikapcsolódás volt, mert élvezte, de közben ő volt apánk mindene.”
Katherine G. Johnson lányai Joylette Hylick és Katherine Moore a Hidden Figures bemutatóján
Moore, mint a fenti képen is látható, a film hivatalos New York-i premierjén is részt vett, édesanyja számára pedig privát vetítést tartottak Virginiában, ahova 33, a NASA-nál töltött év után, 1986-ban költözött második férjével,a kivel idén ünneplik 58. házassági évfordulójukat. A 98 éves tudós ma már csak kísérővel vállalkozik otthona elhagyására, ezt lányai, Moore és Joylette Hylick örömmel vállalják. Legutóbb 2016-ban került sor ilyesmire, amikor a sztárfotós Annie Leibovitz készített Johnsonról egy sorozatot a Vanity Fair magazinba.
A NASA egyébként szintén a tavalyi jelentette be, hogy megkezdik az ő nevét viselő Katherine G. Johnson Computational Research Facility nevű létesítmény építését a Langley Kutatóközpontban. Az ünnepélyes átadáson is részt vett, amelyre két lánya készítette a sminkjét.
Johnson lánya, Katherine Moore hazabeszélés nélkül állítja, hogy a filmet mindenkinek látnia kell.
“Nem azért mondjuk, mert a mamáról szól, hanem, mert a nőkről szól – mondta Moore. – Vagyis a nemek közti egyenlőtlenségekről és arról, hogyan küzdöttek ez ellen azokban a szörnyű években.”
A nehézségek ellenére, lánya elmondása szerint Katherine Johnson minden egyes, a NASA-nál töltött napját imádta, de lelke mélyén mindig is tanárnő maradt.
“Annyira szerény volt és bár neki könnyen ment, azt szerette volna, ha mindenki más is annyit tud, mint ő – emlékezett vissza Moore, aki elmondta, édesanyja a család egyik barátjának matematikából bukdácsoló lányát is felkarolta, aki végül ötösre vizsgázott. – Mama mindig azt mondja: ha nem vagy jó matekból, az általában azért van, mert rossz tanárod volt, vagy a tanárod nem szerette a matekot, vagy a szüleid azt mondták, hogy az egy nehéz dolog. Ő sosem mondta nekünk, hogy a matematika nehéz lenne, így nem is volt problémánk a matekvizsgáinkkal.”
Johnson emellett rendkívül aktív volt a közösségi életben is, legyen szó a templomi gyülekezetről, vagy épp az egyetemi közösségről. Nem véletlen, hogy a legfontosabb leckét is az összetartásról tanította gyerekeinek.
“Azt mondta: ha rossz dolgok történnek veled és hagyod, hogy ez felülkerekedjen rajtad, akkor az visszafogja a haladásodat – idézte Moore. – Ők nem álltak meg. Mindig, ha egy falba ütköztek, összefogtak és nem nyugodtak meg, amíg nem találtak egy járható irányt.”
