Olykor nem sikerülnek túl természetesre, túlságosan beállítottnak tűnhetnek, de ez nem jelenti azt, hogy a házasodók nem épp életük legszebb napját ünneplik. Nem egyszerű a dolga annak a fotósnak, aki esküvőket fényképez, hiszen meg kell örökítenie a szemekből áradó szerelmet, a rokonok arcán az örömet, és azokat a legkisebb, legtisztább érzelmekkel telített pillanatokat, amelyek csak egy esküvőn fordulnak elő. Ha sikerül, az maga a varázslat.
Ezt a napot, bárkinek az esküvőjét, tisztelni kell.
Nem azt nézni, hogy nő nővel, férfi férfival vagy nő férfival házasodik össze, hanem csak és kizárólag azt, hogy két ember annyira szereti egymást, hogy együtt akarják leélni az életüket. Mégis, ha ezeket a leszbikus esküvői képeket nézegetjük, akkor egy kicsivel még jobban meghatódunk, mert nekik tiltották, nekik nem szabadott mutatni, el kellett bújni sokáig. Sőt betegnek kiáltották ki őket, csak mert utat engedtek az érzéseiknek. Ezért aztán még fontosabbak, sokkal többet jelentenek pár esküvői fotónál. A szabadságot ünneplik, azt, hogy nem kell rejtőzni, azzal lehetnek, akit szeretnek, és senkinek nincs joga ahhoz, hogy ezért megszólja őket.
Legalábbis egy ideális világban úgy lenne, hogy senkinek semmi köze hozzá, kit szeret egy másik ember, férfit vagy nőt. A jelenlegi világ még nem annyira ideális, most még megdobálják őket tojással és heteró társaim vérengző jelszavakat skandálnak, ha homoszexuális emberek mernek hangot adni annak, hogy ugyanannyi joguk van az élethez, mint bárki másnak. Miért is ne lenne? Érthetetlen, hogy a mai világban, amikor még az is elfogadott szexuális irányultság, ha valaki plüssállatnak öltözve keresi a párját, pont az veri ki a biztosítékot még mindig, mint 30 évvel ezelőtt, hogy két egynemű ember szereti egymást. Pedig íme, itt vannak, gyönyörűek, boldogok és szeretik egymást. Más nem is kell, örüljünk velük együtt.
