Mezei Enrikó a romapop új csillaga, Kis Grófo trónkövetelője, a hazai Youtube kedvenc nyolcévese. Az Artisjus márciusban megjelent Youtube-toplistáján a másodikos kisfiú jelenleg 5 millió megtekintés felett járó, Légy az enyém című tavalyi videoklipje már benne volt az első húszban (persze, csak Kis Grófo után), de Enrikó másik slágere, a februárban kijött Tini szerelem is jól teljesít, pillanatnyilag a másfél milliós nézettséget súrolja. A média hanyatt esett tőle, Enrikó adott már interjút tévének és újságnak is, és a srácnak komoly gyerek-rajongótábora van, többek között zsúrokra jár koncertezni, felismerik az utcán, a lányok pedig időnként az ablaka alatt tanyáznak.
Enrikó szerencsés, mert volt honnan örökölnie tehetségét. Masszív zenei múlttal és a területen fontos kapcsolatokkal rendelkező családi háttér áll mögötte, de ebből is különösen fontos szerep jut a nagyapjának, a menedzserként tevékenykedő Dani Ferencnek, aki nélkül a gyerek karrierje nem indulhatott volna be. Vele (és persze Enrikóval) szerettünk volna interjúzni Szolnokon, ahol a nagyszülők élnek, és egyébként a rokonság fele, ám a hagyományos értelemben vett interjú elmaradt. Helyette viszont Neményi Marci kollégámmal a család vacsorájának kellős közepébe csöppentünk.
A mama tésztája
Többször fixáltuk a péntek délutáni interjút Dani Ferenccel, ám mire elvonatoztunk Szolnokra, úgy alakult, hogy ő mégsem ér rá igazán. Éppen a lányával (Enrikó nagynénjével), a műfajban szintén komoly számokat produkáló Lejlával stúdiózott aznap, úgyhogy bizonytalan volt, mikor tud elszabadulni egy félórára. Semmi gond – mondta a telefonban, a család már vár minket.
És ez valóban így is volt.
Benyitottunk a megadott címen a házba, és ott találtuk Enrikót, az öccsét, az édesanyját, Ramónát, a nagybátyját, továbbá unokatesókat és a nagymamát is. Az egyik gyerek köszönés nélkül azzal fogadott, hogy Barca vagy Real Madrid, és mivel szerencsére jól válaszoltunk, így belépést nyertünk a Dani-családhoz.
Eleinte kilencen voltunk, de mire belemelegedtünk az estébe, már 14-15 fősre bővült a csapat, az utolsó fél órában pedig végül Dani Ferencék is befutottak.
Louis Vuitton-mintás terítővel borított asztal, gipszstukkók, barokkos festmények a falon, a fényképezőgépre élénk érdeklődéssel reagáló gyerekek, néhány elszívott cigi az ablakban, és a tűzhelyen melegedő lecsó illata adta a hátteret a családi interjúhoz.
“Ez mindig így szokott lenni – mondja Németh Krisztina, a nagymama. – Hétvégenként legalább ennyien gyűlünk össze Pestről és Szolnokról, ilyenkor a szűk család mindig együtt van.” A készülő vacsorát illetően megjegyzi, hogy az nem akármilyen lecsó, hanem cigánylecsó lesz – jó csípős, és az általa gyúrt széles metélttel összekeverve, meg vagyunk természetesen hívva rá. Náluk tradíció, hogy mindig házi tésztával főznek, még a leveshez is maguk gyúrnak, a nagymama pedig amúgy is professzionális szinten konyhaművészkedik: egy szülinapi százfős vendégség nem jelent problémát, “de ha kell, 48 órában egyhuzamban főz, sőt akár egy 400-500 fős roma lagziba is az ő vezényletével áll össze a menü” – mondják többen a családban.
Miközben készül a vacsora, két kameraérzékeny kislány felhúzza az autentikus, Erdélyben vásárolt (mert állítólag itthon ilyet már nem kapni) cigány ruhát, hogy megmutassák, hogyan tudnak cigány táncot járni, és nem kell nagyon unszolni Enrikót sem, hogy ő adja alájuk a zenét.
Van neki otthon, a VIII. kerületben zongorája és gitárja is, de ha lejönnek Szolnokra a nagyszülőkhöz, akkor általában – ahogy most is – a nagyapja hangszerén gitározik. Enrikóból spontán, lámpaláz nélkül jönnek elő a dalok, a mulatósok és a lovári nyelven énekelt cigánydalok egyaránt, felnőtteket megszégyenítően hajlítgat, és már egyes színpadi allűröket is elsajátított a nagyoktól, időnként például kiszól a közönségének.
Szereti az Aranyszemeket – “abból is a Zolit”, a Balogh triót, de a kedvenc énekese az anyukája, “meg a Lejla“. Már fellépéseket is elvállal, arra viszont figyelnek a szülei, hogy éjszakába nyúló koncerteket ne adjon; legközelebb egy 11 éves gyerek szülinapi buliján lesz Győzike mellett ő a sztárvendég.
Hamar kiderül, hogy a család csodagyereknek tartja az Enrikót, mert mindenki váltig állítja, hogy a fiú teljesen magától tanult meg énekelni és gitározni is, senki nem tanította, még csak nem is a Youtube-ról leste el a tudást.
Annyira szereti csinálni a gyerek, annyira a vérében van, hogy mindent képes megtanulni önmagától. Érzi, szerintem vele született, hiszen mindenki énekel nálunk
– mondja a nagymama.
Zene hajnalig
Tényleg mindenki énekel vagy zenél odahaza, és ez igaz a széles rokonságra is. Szolnok válik lassan a cigány mulatószene fellegvárává, miután a Dani-család zenészein túl innen származik Kis Grófo és a Youtube-on ugyancsak milliós megtekintést generáló Palika is.
Ugyanakkor a fővárosból érkező nagymamának is zenés múltja van, Németh Krisztina korábban az Ando Dromban énekelt. A gyakran hajnalig tartó szülinapokon vagy a lagzikban a rokonság adja a talpalávalót, de a családi hétvégék sem telnek el zenélés nélkül. A felnőttek rendszeresen járnak cigánybálokba is, ahol mindig van ugyan állandó zenekar, de tulajdonképpen bárki beállhat – és be is szokott – egy-két szám erejéig énekelni.
Enrikó ebbe született bele, és a családi legenda szerint már kétévesen énekelt, és ötéves volt, amikor a szülei, valamint a nagyapja először elvitték stúdiózni. Dani Ferenc elmondása szerint ő látta meg Enrikóban a tehetséget, ahogy a két lányában, Lejlában és Ramónában is ő fedezte fel a szunnyadó talentumot. A nagypapa körülbelül 13 évvel ezelőtt testvérével és még néhány rokonnal együtt megcsinálta a Dani Family nevű, 15 tagú formációt, zenéltek, énekeltek, táncoltak a fellépéseiken. Aztán a zenekar szépen lassan széthullott, mindenki ment a maga útjára, a Dani Family viszont, úgy látszik, egyfajta márkanévvé szilárdult a hazai romapopban: a szólókarrierbe belekezdő Ramóna, Lejla, és most már Enrikó neve előtt is ott áll a Dani Family, mint állandó jelző.
Ennek leginkább az az oka, hogy az általuk énekelt daloknak, legyenek azok saját szerzemények vagy feldolgozások, Dani Ferenc a szellemi atyja. Menedzsernek mondja magát, de tulajdonképpen ő a zenei producer is. “Van egy stúdiósunk, őt is én fedeztem fel, ketten együtt szoktuk vele összerakni a zenéket. A lovári szöveget én írom, a magyar részt pedig ő, de hogy hol legyen a basszus, a cin, a vonós, azt megint csak én adom meg. Ha a Lejlának írunk például egy dalt, akkor neki annyi beleszólása van, hogy azt énekli el, amit én mondok, de persze, csak akkor, ha tetszik neki” – árulja el Dani Ferenc a szakmai részleteket.
A stúdiózás vagy a klipforgatás nekünk csak hobbi – mondja. “Úgy szoktak nálunk ezek a zenék megszületni, hogy egyet gondolunk, ráérzünk. Kitaláljuk, hogy mondjuk csináljon a Ramóna egy számot az Enrikóról. Aztán elmegyünk a stúdióba, csinálunk egy közös zenét. Majd jön megint egy ötlet.”
Eredetileg Enrikó klipjei is csak saját kedvtelésre készültek, a család állítása szerint nem számítottak ekkora felhajtásra – persze, jó, hogy végül így alakult. “Elhiszed, hogy csak magunknak csináltuk ezeket a klipeket? – kérdezi az anyja. – Nem is fektettünk beléjük sok energiát. Csak azért készültek, hogy ha majd az Enrikó felnőtt lesz, akkor meg tudjam neki mutatni, hogy nézd, ott vagy a Youtube-on.”
Ameddig van kedve, hadd csinálja a gyerek
Még ennek az amatőr, home made stúdiózásnak az ismeretében is szinte hihetetlenül hangzik, hogy Dani Ferenc azt mondja, semmi különösebb céljuk nincs a zenéléssel. Nem akarnak albumot kiadni, nem keresik ezzel agyon magukat, nem írnak alá szerződéseket, és nem álmodoznak arénás koncertről sem.
A többmilliós megtekintést elérő videókból pedig egy forintot sem látnak viszont – állítják. A klipeket a családnak egy olyan régi haverja csinálja nagyjából már tíz éve, aki egy személyben az operatőr és a vágó is, és aki egykor rájött, hogy nagyobb biznisz a piaci CD-árulás helyett roma lagzikban forgatni, és még ennél is nagyobb üzlet romáknak videoklipeket készíteni – mesélik Daniék. “Ő nem cigány, de a cigányokból él” – teszik hozzá. Ha a klipekből van valamennyi pénz, akkor az mind ehhez az egyszemélyes stábhoz folyik be, mert a Dani család állítólag nem kötött szerződést a haverral. És úgy látszik, annyira nem is fontos nekik, hogy ebből előbb-utóbb dőljön a lé.
A sikert és a csillogást amúgy sem engedhetnék meg magunknak, legalábbis a család női énekesei biztosan nem. Lejla már nagy névnek számít az iparban, de akkora karrierről, mint amekkorát Kis Grófo csinált, soha nem is álmodhatna. Azért, mert Kis Grófo férfi, ő pedig nő.
Lejla szintén már a sztárvendég-kategóriában szokott különböző rendezvényeken fellépni, és ez a család szerint nagyobb szó, mintha egyszerű zenészként egész éjjel mulattatnia kellene a közönséget, és bár hívják őt tehetségkutatókba és a médiába is szerepleni, ezeket a lehetőségeket vissza kell hogy utasítsa. “Lejla elsősorban családanya, nem akar médiasztár lenni. Nekünk hagyományaink vannak, amiket tiszteletben kell tartania, és nem férnek meg a karrierrel” – magyarázza a nagymama.
“Ő minden pénteken, szombaton elmegy fellépni, de ha nem akar, akkor bármikor lemondhatja ezeket. Ha szerződése lenne, akkor, ha beteg a gyerek, vagy ha éppen összeveszik a férjével, akkor is el kéne mennie énekelni. Úgy vagyunk vele, hogy örülünk annak, hogy egyáltalán ezt a férje megengedi.”
Ez komoly kijelentés, ugyanis a hagyományokat elég szigorúan veszik Enrikó családjában: a nők továbbra sem húznak fel nadrágot (még a fiatalok sem), és idegen férfival nem, maximum a sógorral ülnek le egy asztalhoz enni. Bár nem mondják magukat ortodox cigányoknak, mert például Lejláék járhatnak fodrászhoz, és sminkelhetik is magukat, facebookozni a nőknek nem szabad.
“Nem illik barátkozni, de még nővel sem, nemhogy emberrel – magyarázza a miértet a nagymama. – Nincs szükségünk női barátokra sem, itt vannak nekünk a testvérek, a sógornők, az asszony amúgy is a férjével beszélje meg a dolgait. Egy női barát félő, hogy a rosszba visz, mert lehet, hogy olyasmi is meg van engedve neki, ami neked nincs”.
Még szerencse, hogy Enrikó fiú. Nem akarják erőltetni az ő karrierjét sem, a szülők azt mondják, hogy ameddig a gyerek bírja, ameddig kedve van, és nem származik belőle hátránya, addig csinálja nyugodtan a zenélést, de amint tehernek érzi, abba kell hogy hagyja. Ugyanakkor úgy néz ki, hogy ebből a zárt, hobbistúdiózós világból neki megadják az esélyt a kilépésre. A tervek szerint a nagypapa hamarosan leveszi a kezét Enrikó karrierjéről, és átengedi a menedzselés részét Lagzi Lajcsinak. Ha minden jól megy, akkor a család régi barátja már nyáron aláírja a gyerekkel a szerződést, és mehetnek a koncertek.